11. rész - Csak játszol velem!
Chris: Jólvan Mira! Most már semmi bajod nem eshet.
Chris: Csak tudnám mit kerestél egyedül a sárkányhegyen. Megmondtam Stacy-nek vigyázzon rád.
Mira: Efnin...menn...em kell - alig bírtam kimondani ezt a három szót. Teljesen legyengített a sárkány. Sárkány, tényleg az volt, egy igazi hús-vér sárkány.
Chris: Mi? Hova?
Chris: Hogy kerülsz mindig ilyen helyzetekbe?
Kinyitottam a szemem és ismerős terepen találtam magam. Már megint itt voltam. Éjszaka még ijesztőbb.
Chris: Mira? Mira, ébren vagy? Fel kell kelned.
Az a rengeteg hang és sikítás még mindig a fülemben volt. Nem tudtam másra gondolni, csak a sok halott emerre.
Chris: Jól vagy?
Mira: Igen, azt hiszem.
Chris: Mindjárt jövök.
Mira: Hova mész?
Chris: 1 perc, csak megnézem követtek-e.
Mira: Siess!
Chris: Ne menj sehova!
Mira: Ööö....Chr....Chriiis! Itt van egy...
Mira: Ahj ne már...Chriiis...!!!
Mira: Okos kutya...jó kis kutya...csak ne gyere közelebb. Gyere már basszuus.
Chris: Mivan?
Mira: Ott van egy...egy...szörny...mi legyen?
Chris: Mi? Egy kutya? Ez komoly?
Mira: Ne menj oda! Meg fog harapni és ki tudja, lehet, hogy veszett. Chris!
Chris: Nyugodj már meg!
Chris: Sziiaa! Te őrzöd a hegyet mi? Jólvan! Na menj!
Mira: Hé! Ez nem is szörny ugye?
Chris: Nem kell mindnetől félned Soloniában. Vannak barátságos lények is.
Mira: Például az a sárkány? Aki azt mondta, hogy mindenki meg fog halni? És láttam az égő falukat? Ez tulajdonképpen elég barátságos.
Chris: Te hallottad amit mondott?
Mira: És láttam is.
Mira: Stacy azt mondta, hogy elmentél és nem fogsz visszajönni.
Chris: Így is volt.
Mira: Akkor miért jöttél vissza? Hogy találtál meg?
Chris: Én...ugyanazt éreztem, mint amikor otthon még elraboltak és tudtam hova kell jönnöm.
Mira: Megmentettél. Ismét!
Chris: Ez a dolgom.
Mira: Tudom, de akkor is köszönöm. Ki tudja mit csinál velem, ha nem jössz.
Mira: Chris, kérlek. Ne nézz így rám!
Chris: Hogyan?
Mira: Mint, aki meg akar csókolni, mert tudom, hogy nem akarsz, mert elmentél és nem is szabad és megértem, de ne vezesd félre az érzelmeim, amik már foglaltak, hiszen pár nap és összeházasodunk Russel-el és akkor ez az egész már nem lesz lényeges. Nem is vagyok az a fajta, aki másokkal van, miközben otthon vár a jegyesem, aki szeret és nem hagyna el soha és senki nem ellezni, azt hogy együtt legyünk, de ha tovább nézel így rám, nem tudok ellenállni majd, amikor végre elhatározod magad és megcsókolsz, amit szeretnék, de nem tehetem, úgyhogy kérlek, nagyon szépen kérlek engedj el.
Chris: Nem tehetem.
Mira: Mi? Dehogynem. Chris kérlek én tényleg próbálom azt csinálni ami helyes, de te folyamatosan letérítesz az útról.
Chris: Én? Miért?
Mira: Pont ezért. Mert egyik nap ejátszod a hős szerelmest, mint most. Teljesen megbolondítasz és már úgy csinálsz, mintha szeretnél, de másnap meg mintha semmi se történt volna és bármennyire is oda vagyok érted, nem akarom! Nem akarom, hogy játssz velem!
|
Nagyon jó lett Doda és egyre izgisebb. Csatlakozom az előttem szólohoz. Jöjjenek már össze.
Alig várom a folytatást.
tnegina