9. rész - Váratlan találkozások

Miért hiszik az, hogy nem tudnék tőle megszabadulni. Chris csak egy pasi. Egy írtó helyes és jóképű pasi, de létezik más is. Különben sem vagyok az a fajta, aki egynél leragad. Különben meg, elment volna, tehát nem szeret annyira, hogy itt maradjon és együtt legyünk, amit nem tehetek meg. Jobb is, hogy elment, már nem is hiányzik...annyira. Egyszer csak elfelejtem.

Mira: Hmm? Ez meg mi a fene? - suttogtam halkan. A fenyők tüskés ágai között egy alakzatot láttam. Mozgott.

Mira: Ez nem lehet. De. Mégis. Jól van Mira. Csak nyugi. Hidegvér. - Lassan hátrálni kezdtem.

Mira: Ha elbújok az egyik bokorban, biztosan nem vesz észre. - motyogtam magamnak, de a szárnyas szörnyeteg mozogni kezdett.

Mira: Ne! Ne kérlek! - felém fordult és lassan elindult abba az irányba, ahol én álltam. - Pedig már majdnem elértem.

Hirtelen a sárkánnyal szemben találtam magam. Hatalmas volt. Pikkelyei megcsillantak a holdfényben és a kiálló tüskék a hátán, mint a legélesebb kard pengéi. Rettenetesen féltem.

Amikor már a lélegzetét és éreztem tudtam itt a vég. Meg fogok halni. Ez a sárkány keresztbe lenyel.

A sárkány csak állt ott és engem bámult. A szemébe néztem és ekkor fura dolog történt.

Hirtelen olyan fájdalmat és nyomást éreztem a mellkasomban, mint még soha. Hallottam az embereket sikoltani és kiabálni. Láttam, hogy a városok égnek és az emberek meghalnak. Solonia elpusztult és éreztem a halál szagát. Soha nem éreztem még ilyet.

Próbáltam ellenállni, de sikertelenül. Semmi nem hatott és egyre rosszabbul voltam. A következő pillanatban már a földön találtam magam. Szédültem és hasogatott a fejem.

Mira: Neee! Állj! Nem bírom tovább. Már az ájulás határán voltam.

Ekkor a sárkány visítani kezdett és a fejfájás abba maradt. Minden eltűnt csak az emlékek maradtak. Én még mindig a földön hevertem félájultan, a sárkány hátrált tőlem.

Hirtelen megfordult és elszállt. Mintha valamitől megilyedt volna. Ennél rosszabb szörnyek vannak? És itt? Nem tudtam feldolgozni és csak szédelegtem. A kezemmel támasztottam magam, amikor egy ismerős hang szólt.

?: Mira! Jól vagy? Válaszolj kérlek!

Olyan ismerős volt, de nem tudtam oda nézni csak sírtam és sírtam.

Chris: Mira! Válaszolj! Bántott? Jól vagy?

Amikor megérintett még mindig nem láttam kiaz. Csak össze-vissza kapálóztam.

Mira: Neee! Hagyj! Nem akarom! Állj!

Chris: Mira! Én vagyok! Ne félj! Már biztosnágban vagy.

És hirtelen rájöttem, hogy ez nem lehet más, mint...

Mira: Chris?

Chris: Mira. Jól vagy ugye? Nem esett semmi bajod...remélem.

Amikor megláttam a szívem olyan hevesen dobogott, mint még soha. Hogy örülhetek ennyire valakinek?

Fel sem fogtam, hogy ő az. Csak bámultam, néztem a gyönyörű szürke szemét. Amikor megfogta a kezem, akkor tértem csak magamhoz.

Mira: Chris. Vigyél el innen. - könyörgtem neki.

Chris: Mostmár vége. Semmi bajod nem lehet!

Ahogy kimondta ezeket a szavakat a karjába estem. Mindenki sötét lett és ájultan borultam a nyakába.

Súgó 4 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2014.10.27. 22:47 Lara Folytatást követelek!!

2014.10.09. 19:35 csajszi na végre viszajött a szerelmi szál!am cool

2014.10.09. 14:34 Sidel :D kérjük gyorsan a folytatást! :) Hogy lehet ezt így abbahagyni? :P

2014.10.02. 19:32 Veronika áááááá ez nem lehet igaz gyorsan golytasd nagyon nagyon izgalmas