22. rész - Együttes erő

Chris: Te is arra gondolsz amire én?

Mira: Igen lehetséges.

Stacy: Ácsi! Mire gondoltok mind a ketten?

Ronald: Mira beszélni akar a sárkányokkal, hogy át tudjunk menni az ösvényen.

Stacy: Hogy mi?

Stacy: Teljesen megbolondultatok? Te most irányítani akarsz egy sárkányt. Remélem ismeritek ezt a szót.

Chris: Én nem pontosan így fogalmaznék. Mira már érezte az egyiket és képes rá mégegyszer.

Stacy: NEM!

Chris: Stacy nincs más lehetőség.

Ronald: Semmi baja nem lesz. Kimennek ketten. Mira megpróbál kapcsolatot teremteni, ha nem sikerül Chris pajzsa megvédi őket

Chris: Bízol bennem? Nem eshet bajunk, amíg nem kezdenek követni.

Stacy: Ezt nem engedem meg. A védőpajzsot te se tudod sokáig tartani és ha nem sikerül és követnek, akkor mind a négyen meghalunk.

Mira: Nem érdekel. Nem fogok tétlenü ülni, amíg egyszercsak elmennek. Egyszer már sikerült, sikerülni fog megint. Nincs más lehetőség. Nem követhetnenk minket, mert a vardiborok egyből kiszúrnának.

Chris: Benne vagy?

Mira: Nincs más lehetőségünk.

Chris: Bízol bennem?

Mira: Benned bízok...

Chris: Mira. Sikerülni fog. Sikerülnie kell.

Stacy: Én nem értek ezzel egyet. Meglátják őket és Mira nem fog tudni koncentrálni.

Ronald: Csak pozitívan. Sikerülni fog. El fognak menni.

Chris: Mit akarsz nekik mondani?

Mira: Fogalmam sincs. Majd rögtönzök valamit. Ráveszem őket, hogy menjenek el.

Chris: Jól van. Akkor készen állsz?

Mira: Nem, de mehetünk.

A pajzs hullámként söpört végig a terepen. A világító fénycsóvára a sárkányok is figyelmesek lettek. Elkezdtem koncentrálni, hogy kapcsolatot teremtsek, de nem sikerült. A sárkányok csak üvöltöttek és egyre közelebb és közelebb értek, de Chris pajzsán nem tudtak áthatolni. Biztonságban éreztem magam és újra megpróbáltam érezni őket. Hihetetlen dolog történt.

Éreztem minden zsigeremben, hogy eggyé váltam a sárkánnyal. Azzal a sárkánnyal, aki akkor is ott volt. Éreztem mindent, amit ő érzett. Nem kellett beszélnem, tudta, hogy mit akarok.

Sikerült eggyé válnom vele. Ő én voltam és én ő. A pajzs nem volt akadály többé. Soha nem éreztem még ennél szebb dolgot. Ez a sárkány áthatolt a pajzson, de nem bántott.

Chris és én a szárnyai alatt menedéket találtunk, ő pedig elűzte a többieket. Ez a sárkány megvédett minket és szabad utat csinált az átjáróhoz. Éreztem minden egyes pillanatot. Éreztem, ahogy elűzi a többi sárkányt. Én is hatalmas voltam és erős.

Amikor kinyitottam a szemem, már csak egyetlen sárkány volt a Lávahegyen. Ez volt a világ legcsodálatosabb érzése. Chris meg csak állt mögöttem és nem sejtett semmit az egészből.

Magamban éreztem a szivverését is. Tudtam, hogy ő is érez, és érzi mennyire hálás vagyok neki. Egyenesen a szemembe nézett, és akkor megszakadt az egész kapcsolat.

Véget ért, de nem múlt el minden. Ő csak lépett kettőt, és elrepült. 

Ahogy elment, én egyből a földre estem.

Chris: Stacy, Ronald gyertek gyorsan.

Mira: Sikerült. - súgtam halkan Chris-nek.

Stacy: Te jó ég Mira! Jól vagy?

Mira: Igen, csak kicsit vérzik az orrom.

Ronald: Mondtam, hogy sikerülni fog.

Chris: Semmi baj. Mostmár vége.

Mira: Sikerült.