1. rész - Látomás

Mira: Apám. Beszélnünk kell. - Hirtelen elé futottam, hogy mihamarabb közöljem vele a hírt.

Konolen: Mondd kislányom. Zaklatottnak látszol. - Apám egyből észrevette, hogy valami nincs rendjén. Sajnos ezútta igaza is van.

Mira: Ha lehet négyszemközt. Csak te tudhatod, és ne vedd sértésnek uram, de Serizen...szerintem hallgatózik. - Nem akartam, hogy már is megtudja, hogy talán meghalok. Biztosan a lányát juttatná a trónra.

Konolen: Nyugodtan mondd hercegnőm. Köztünk fog maradni.

Mira: Az a helyzet, hogy Ronaldnak volt egy látomása az előbb. Engem látott. Valahol és valamikor. Apám. Ronald látta, hogy meg fogok halni.

Konolen: Miről beszélsz Devona? - Szemei kikerekedtek és szótlanul bámultak.

Konolen: Hogy érted, hogy meghalsz? Tréfát űztök velem? - A hangja kezdett hangosabb lenni. Látszott rajta a félelem.

Mira: Dehogy apám. Az igazat mondom. Segítened kell. - Könyörögve kértem. Nem volt más esélyünk.

Konolen: Igaz ez? Mondd! A lányom meg fog halni? - Ronald felé fordult, és a szemeivel szinte könyörgött, hogy nemet mondjon.

Ronald: Uram. Sajnálom. A látomásom igaz. - Remegő hanggal közölte vele a rossz hírt.

Mira: Kérlek apám. Segítened kell. Csak rád számíthatok.

Konolen: Nyugodj meg! A látomás nem egyenlő a próféciával. - Felém fordult és nyugtató szavaival az arca mérhetetlen szomorúságra ébredt.

Mira: Ez mit jelent? Mégsem halok meg?

Konolen: Nem tudhatjuk, hogy amit Ronald látott, azon változtathatunk vagy sem. Ezért holnap felkeresitek a truádokat. Ők megmondják, hogy mit kell tenned. Crash elvisz téged hozzájuk.

Mira: Crash? Vagyis Christian? Nem. - Muszáj volt tiltakoznom. Nem tudom tovább elviselni őt magam mellett úgy, hogy nem lehet az enyém. Nem tudok vele lenni, de az apám nem tudhatja meg.

Konolen: Hogy? - Értetlenül kérdezett vissza, de nem tudtam mit válaszoljak neki.

Stacy észrevette, hogy kétségbeesetten küszködök a válasszal, így egy kicsit besegített.

Stacy: Királyom. Bocsáss meg, de szerintem Ronaldnak kéne mennie. Elvégre ő az egyik legtehetségesebb látó és így nem keltünk nagy feltűnést sem. Már rengeteg harcban részt vettünk. Meg tudja védeni a hercegnőt. - Sikeres improvizációjával azt hiszem, hogy megmentett egy kínos vallomástól.

Ronald: Bízz bennem uram. - segített rá.

Konolen: Rendben, ha így látjátok jónak. Viszont, ha egyetlen haja szála is meggörbül a fejedet vetetem.

Ronald: Nem lesz semmi gond. - nyugtatta.

Konolen: Mehettek. Ronald maradj. Átbeszéljük a holnapi útvonalat és a teendőket.

Mira: Kössz. Megmentettél. - hálálkodtam.

Stacy: Ugyan már. Mindenkinek jobb, ha nem tud az egészről semmit.

Mira: Mikor lesz már ennek vége?

Stacy: Hamarosan.

Chris: Devona hercegnő. - A szívem duplán vert, amikor meghallottam a hátam mögül a hangját. Tudtam, hogy ha nem küldöm el, nem tudok neki ellenállni.

Mira: Hagyj. Nem érek rá. - Válaszoltam neki nyersen, minél hamarabb szabadulni akartam.

Chris: Beszélni szeretnék veled. - A hangja megváltozott.

Stacy: Nem érted, hogy a hercegnő túl elfoglalt, hogy veled szórakozzon. - Stacy nem kímélte bátyját a szavak erejétől. Ő is le akarta rázni.

Chris: Csak öt percet adj. - Megragadta a karom, és mélyen a szemembe nézett, amitől a karjaiba ugrottam volna, de muszáj volt tartanom magam.

Mira: Gyere ki. Stacy mindjárt megyek. - Az erkély felé vettem az irányt , és nem néztem vissza.

Stacy: Hercegnő. Nem hiszem, hogy ez jó ötlet.

Kimentem az ajtón és egyenesen a korláthoz siettem. Nem akartam beszélni vele, de nem tudok neki nemet mondani. Még mindig szeretem.

Mira: Gyorsan, ha lehet. Nem érek rá. Holnap el kell mennem. - Nem akartam ránézni, nehogy egyengüljek. Csak gyorsan túl akartam lenni ezen az egészen.

Chris: Mi történt veled? Miért vagy velem ilyen? - Értetlenül kérdezte, mintha nem tett volna semmi rosszat. Úgy éreztem felrobbanok a dühtől.

Mira: Még te kérdezed? Hogy van képed engem kérdőre vonni, azok után, hogy a kis exeddel enyelegsz egész este a szemem előtt. - Megfordultam, és mindent a szemébe mondtam, hogy tudja kivel beszél.

Chris: Miről beszélsz? Csak megkérdeztem, hogy hogy van. Próbáltam terelni rólunk a gyanút, azzal, hogy vele beszélgetek és nem veled. - Próbálkozott a magyarázkodással, de már nem érdekelt.

Mira: Persze. Gondolom két régi emlék között én is szóba jöttem, mint egy újabb nő, akit megszereztél magadnak.

Chris: Mivan? - Értetlenül nézett rám.

Mira: Pontosan tudom, hogy milyen ember vagy. Felhasználsz a szükségleteidre, azután meg eldobsz és keresel mást, ha meguntál. Itt már több a választék ugye?

Chris: Mira! Az életem adnám érted. Meghalnék, hogy te élhess, nem értem, hogy miért gondolod ezt rólam.

Mira: Ugyanazt csinálod, mint otthon. Amíg nem kaphatsz meg, addig bármit megteszel, akár meghalnál értem, ami éppenségel a dolgod is lenne. Másnap meg úgy nézel rám, mintha semmi se történt volna. Mintha csak két idegenek lennénk egymásnak. Te megkapod amit akarsz, de én nem. Soha nem is fogom, mert már el vagyok jegyezve, és te nem lehetsz az a férfi, aki boldoggá tesz.

Chris: Drágám. Eddig nem zavart, hogy jegyesed van. Nem is egy családból származunk, nem értem mi a gond. Az királlyal majd én beszélek. Megmentettem az életét és a lányáét. Szerintem kivételt tehet most az egyszer.

Mira: Nem a családunk, Chris, és nem is rangod okozza a problémánkat. A probléma te vagy.

Chris: Ne merd ezt rám fogni Devona. Bármit megtettem érted az elmúlt hetekben. Te vagy az, aki nem tudja edönteni, hogy mit akar.

Mira: Hála neked, már tudom, hogy mit akarok, és az nem te vagy. Stacy elmondta, hogy milyen voltál régen, hogy nem tudsz megváltozni, és neked nem kell egy állandó nő.

Chris: Stacy tömte tele a fejed?

Mira: Csak felvilágosított arról, amiről már rég döntenem kellett volna.

Chris: Szerelmem. Kérlek halgass meg.

Mira: Nem Chris. Hagyj békén.

Chris: Mira. Én csak téged szeretlek. Soha nem kéne nekem más nő. Te vagy a levegőm, az életem, a mindenem.

Mira: Chris. Én már nem tudok benned megbízni. Egyszer már elhagytál. Ha az apám nemet mondd és te elmész, én azt nem élem túl. Nem tudod nekem garantálni, hogy örök időkig együtt lehetünk és leszünk. Én csak erre vágyom, de ha nem lehet, akkor inkább most váljunk el egymástól. 

Chris: Mira. Ne csináld ezt.

Mira: Christian. Nagyon szeretlek és valószínűleg életem végéig szeretni foglak, de mostmár tudom, hogy mi soha nem lehetünk együtt. Ez nem fog menni kettőnknek, te is tudod. Amíg távol voltunk mindentől, olyan egyszerűnek tűnt, de most, hogy itt vagyunk. Ezt egyikünk se bírná. 

Chris: Kérlek hercegnőm. Ne tedd ezt velem.

Mira: Ne aggódj! Így sokkal jobb lesz mind a kettőnknek. Tudom.