2. rész - Úton az igazság felé

Mira: Kik azok a Truádok? Mármint tudom, hogy ők is látják a jövőt, meg látók, de potosan mit csinálnak?

 

Ronald: A Truádok a királyi család tanácsosai. Nagyon kevesen vannak, hiszen duorok nagyon ritkán születnek.

 

 

Mira: Áh, szóval Duor. Ők akik két családba tartozik ugye?

 

Ronald: Igen, hercegnő. A Truádok családjai a látók és a gyógyítók. Ők, hogy földi nyelven mondjam, a bírók

és ügyvédek Soloniában.

 

 

Mira: Így már értem. Egyébként még régebben, a Földön, mielőtt ejöttünk egy két nappal elrabolt egy férfi. Chris időben érkezett, és megmentett. Akkor hallottam először ezt a szót. Truád. Azt mondta, te  leszel az akit átadunk, méghozzá a truádoknak. Elég ijesztően hangzik, hogy egy ilyen emberben félelmet kelt ez a szó. Félek, hogy mit mondanak majd.

 

Ronald: Ne aggódj hercegnő, te vagy a legerősebb ezen a bolygón. Te vagy a kiválasztott, biztosan van 

magyarázatuk a látomásomra. Talán MOrgrent feladja, vagy legyőzzük.

 

 

Mira: Remélem, hogy így lesz Ronald. - Az utat bámultam csendben, de a fejemben ismét háború dúlt. Vagy igaz Ronald látomása, és tényleg meg fogok halni a közel jövőben, vagy nem, de akkor is változtatnunk kell valamin. Ez a látomás egy intő jel számomra, hog valamit meg kell tennem. Csak tudnám, hogy miaz.

 

Több óra utazás után végre megérkeztünk a városba. Túl késő volt, ezér Ronald javaslatot tett.

 

 

Ronald: Keresnünk kell egy fogadót, ahol megszállhatunk. Nem utazhatunk késő éjjel, és pihenned is kell, mielőtt a truádok elé állsz. - Mondta, majd engedélykérően felém fordult.

 

Mira: Ahogy jónak látod. Te tapasztaltabb vagy nálam. - Ezzel a mondtattal tudattam vele, hogy amit kell tegye meg nyugodtan.

 

 

Ronald: Itt megállhatunk? Jónak tűnik. Remélem hely is van még.

 

Mira: Szerintem ez jó lesz. Elég nagynak látszik. Biztosan több fogadó is van.

 

 

Leszálltunk a kocsiról, és a városrészben sétáltunk, ahol több fogadó és kocsma is volt. Már elég későre járt, így alig hallatszott ki valami az épületekből. Pár részeg ember nevetése hangott fel egyszer-egyszer. Egy két pohár még el is tört, de nem olyan volt, mint a Földön egy város éjjel. Persze, hogy nem. Végül találtunk egy kisebb kocsmát, ahol kiadó szobákat hírdettek.

 

 

Beléptünk és rögtön megcsapott a bűzös sör szaga. Igazi kocsmai levegő járta át a testem, amikor szippantottam egyet. A tekintetemet egy asztalra vetült, ahol két férfi, a ruházatuk alapján katonák lehetnek, mert láncing volt rajtuk. Az egyik motyogot valamit a másiknak majd hangosan is megeredt a nyelve.

 

Részeg férfi: Ejnye mily bájos teremtést sodort ide a távoli szél.

 

Persze próbáltam vele nem foglalkozni. Nem akarok balhét.

 

 

Részeg ember: Hozzád beszélek édesem. Nick nézd meg ezt a nőt. Formás ki asszonyka.

 

Primitív barmok. "EZT A NŐT". Az idegeim kötéltáncot jártak. Nem akartam meghallani, amit beszéltek a hátam mögött.

 

 

Ronald: Adj Isten szép esté jó uram! - Szólt oda a fogadósnak Ronald.

 

Fogadós: Nem. Bezártunk. Nincs több ital, már nem szolgálunk ki senkit. - Kiabált vissza az öregember. Nem túl szivélyes, bár megértem ilyen vendégek mellett.

 

 

Ronald: Ó. Nem. Mi a kiadó szoba után szeretnénk érdeklődni. Szállásra volna szükségünk erre az estére. - Szabadkozott a fogadósnak, hogy megkapjuk a szobát.

 

 

Fogadós: Szoba? Hát persze. Igen. Még van egy kiadó szobánk az emeleten. - Megkönnyebülten válaszolt.

 

Ronald: Remek. Akkor kérnénk is.

 

 

Amíg Ron a szobánkat intézte, én mögötte figyeltem. Éreztem, hogy mögém támolygott valaki, valaki aki már nem teljesen beszámítható. Rögtön tudtam, hogy a részeg pasi az asztaltól. Teljesen a hajamba hajolt, és beszívta az illatot.

 

Részeg ember: Micsoda illat baba. A nevem Jolin Az asszonyok mind engem akarnak, és te is megkaphatsz. Tudom, hog ezt akarod, amióta beléptél az ajtón.

 

 

Jolin: Nagon jó dolgod lenne velem. Nincs rám panasz. - Undorítóa hencegett a fülembe.

 

Fogadós: Az a szoba csak egy ágyas. Maguk viszont ketten vannak. - Ismerte fel a problémát az öregúr.

 

Ronald: Azzal ne foglalkozzon. Akkor is kérjük a szobát.

 

Jolin: Hallod, amit mondok asszony? - A hangja idegesebbnek tűnt, ezért megragadta a karom. Ettől már én sem bírtam tovább visszafoni magam.

 

 

Mira: Ha még egyszer hozzám mersz érni... - Szóltam oda idegesen, de nem hagyta, hogy befejezzem.

 

Jolin: Akkor mi lesz édesem? Majd csúnyán nézel rám? - Idióta vigyor jelent meg az arcán, de majd én helyrerázom ezt a nagyképű majmot.

 

 

Mira: Eltöröm a karod a saját kezeddel, így közelebb lesz a hátsódhoz ahova majd fel...

 

 

Ronald: Mehetünk? - Vágott közbe Ron, mielőtt csúnyát mondtam volna hercegnői létemre.

 

Mira: Szerintem érted a lényeget. Édesem. - Amilyen gyorsan tudtam otthagytam a két barmot, és a lépcső felé indultunk az emeletre. A szobánk a lépcső mellett balra volt, a fürdővel szemben.

 

 

Ronald: Ez lesz az.

 

Mira: Micsoda neveletlen, gerinctelen pasasok. Barmok. Úgy látszik az itteni férfiak mocskos gondolkodása egyenes arányányosságban nő a Földtől való távolsággal.

 

Ronald: Ez mindig is így volt. - Nevetett Ron.

 

 

Ronald: Sajnálom hercegnő, de most ezzel kell beérned. - Sajnálkozóan nézte azt az egyetlen kopott, régi, használt, de meleg ágyat.

 

Mira: Ugyan Ronald. Egy éjszakát bárhol ki lehet bírni. - Vigasztalóan mondtam, és leültem az ágy szélére, ő pedig a szemközti széken foglalt helyet.

 

 

Mira: Szeretném megköszönni, hogy segítesz, és eljöttél ide velem.

 

Ronald: Ugyan hercegnő. Ez a dolgom. - Tisztelettudóan válaszolta.

 

 

Mira: Igen. Tudom. De velem nagyobb veszélyben vagy itt, mintha a palotában maradtál volna.

 

 

Ronald: Ha egyedül lennél, akkor lennék veszélyben, mert nem tudom, hogy mi van veled. Ha bajod esik, az az egész Birodalomnak fájni fog.

 

 

Mira: Úgy értem, hogy nem volt te kötelességed. Ez mások feladata. Kísérgetni és védeni.

 

 

Ronald: Á. Már értem. Jobban örültél volna, ha Chris meg te lennétek most kettesben. - Közben sunyin vigyorgott, mintha sejtené mi volt közünk. Stacy se tudta, csak amikor elmondtam neki. Ronald honnan tudná. A legjobb lesz, ha tagadok mindent.

 

 

Mira: Mi? Ugyan. Miről beszélsz? Nem rá gondoltam. - Próbáltam hárítani, hátha beveszi, hogy nem történt semmi.

 

Ronald: Hercegnő. A vak is látja, hogy oda vagy érte, na meg Chris se közönyös veled. - Lebuktam. Tudja. Annyi erőm se volt, hogy tovább hazudjak neki.

 

Mira: Ez régen volt. Már egyáltalán nem, hiszen ott van Russel, és Stacy mindent elmondott a bátyával kapcsolatban. - Visszagondoltam a tegnap estére, és még mindig dühös vagyok Chrisre, hogy csak játszott velem.

 

 

Ronald: Stacy tudja? - Csodálkozva kérdezte. - Pedig ő teljesen vak ilyen téren. - Gúnyolódott.

 

Mira: Igazad van. Én mondtam el neki, de legalább megtudtam az igazat.

 

Ronald: Mit mondott?

 

 

Mira: Hát, hogy Chris nem az a fajta, akinek barátnő kell. Velem csak játszik, és semmi sem akarna a jövőben, de ha akarna se lehetne köztünk semmi. Szóval kizárt, hogy ő az, aki a másik felem. - Meséltem csalódva.

 

 

Ronald: Ezt ő mondta? Érdekes.

 

Mira: Mi? Mi érdekes? - Kezdett izgalmassá válni a téma, mert egy újabb rejtéllyel álltam szemben. MEGINT!

 

Ronald: Stacy azt mondta, hogy Chris nem az a fajta, akinek barátnő kell. Pedig ez nem igaz. Amíg te nem voltál itt, Chris és Abile együtt voltak.

 

Mira: Igen, ezt tudom. Három évig együtt voltak.

 

Ronad: Három? Legyen inkább hat. Ha évig voltak együtt, de már előtte is oda voltak egymásért. Chris meg is kérte a kezét. Három évig voltak jegyesek, már az esküvőre készültek, amikor Elda megkérte Christ, hogy menjen el hozzád a Földre védelmezni. Abile nagyon féltékeny lett, megtiltotta Chrisnek, hogy elmenjen. Összevesztek, ezért ment Chris olyan későn. A duorok nyitottak egy átjárót, amivel eljutott a Földre.

 

Mira: Végül hogy hogy eljött? Abile engedett? Kibékültek? Akkor megcsalta őt velem? - Hirtelem az se tudtam, mit gondoljak.

 

Ronald: Nem. Abile választás elé álította Christ. Azt mondta, ha elmegy, akkor soha nem megy hozzá. Chris pedig válaszul szakított vele.

Mira: Ez most komoly? Chris...Istenem. Nem. - Összezavarodtam. Ha Chris szakított Abiléval, akkor nem akart vele összeházasodni, inkább eljött a Földre. Hozzám. Talám mégsem akart tőle semmit tegnap sem. Csak engem akar.

Ronald: Stacy túlságosan meg akar téged védeni. Én is nagyon jól ismerem Christiant, és azt kell mondjam, hogy nála jobban senki nem fog tudni jobban szeretni téged, ha érted otthagyta a mennyaszonyát hat év után. Nem mellesleg ő tudna téged a legjobban megvédeni.

Ronald mondatai után levegőt sem kaptam. Most ez az igazság? Vagy csak azért mondja, mert Chris megkérte rá? Miért ilyen bonyolult ez az egész? Mindenki mást mondd. Már azt se tudom, hogy én ki vagyok. Hogy bízzak meg egy olyan emberben, aki engem is elhagyott. A találkozásunk előtt egy nappal dobta ki az előző csajt az életéből. Miért csinálja ezt? Miért nem tudok rajta kiigazodni, mit miért csinál? Talán ő az igazi.

Mira: Szerinted Chris és én, nekünk együtt kéne lennünk?

Ronald: Én csak azt mondom hercegnő, hogy ilyen ügyekben ne hallgass senki másra, csak a szívedre. Elvégre érző is vagy, megérzed a szerelmet. 

Mira: Fogalmam sincs mit érzek. Nem tudom őt kiismerni. De még ha szeret is, az apám sosem menne bele ebbe. Chris és én. Nem.

Ronald: Az apád imád téged. Bármit megtenne neked.

Mira: Nem dobhatja félre a törvényeket azért, mert a lánya szépen néz. - Förmedtem rá.

Mira: Chris nem herceg, sem kasuum, se defen. Az élet nem lehet olyan kegyetlen és szörnyű, hogy olyan embernek adják a hiányzó felem, aki soha nem lehet az enyém. Ez lehetetlen nem? - Bizakodva kérdeztem vissza.

Ronald: Nem tudom, de az apád az egyetlen aki ezen változtathat.

Mira: Mi? Ezt hogy érted? - Hát én már tényleg semmit nem értek. Ha ezen változtathat az apám, azt Stacy miért nem mondta el? És Chris miért nem tudja?

Ronald: Az apád aspadálhat.

Mira: Mispadálhat?

Ronald: Aspadálás. Az azt jelenti, hogy aspade címet adhat, ami felér egy hercegi címmel is. De. Ezt a címet csak olyannak adhatja, aki a legtöbbet tette a királyért, a királyságért és a hercegnőért. Egyfajta megmentő, vagy nálatok a lovag. Ezt a címet csak egyetlen embernek adhatja az uralkodó egész életében.

Mira: Az apám. Már kiadta valakinek?

Ronald: Szerinted elmondta volna ezt neked, ha már nem lenne meg az aspadálási lehetősége?