6. rész - A megpróbáltatás

Chris: Azt akarod mondani, hogy terhes vagy? De tőlem? - Arcán sosem látott ámulat uralkodott el, én még is féltem, hogy annyira dühös lesz, hogy itt hagy engem.

Mira: De bolond vagy. Persze, hogy tőled. Kitől mástol? - Válaszoltam nevetve, de tudtam a neheze mégcsak most jön. Várom a reakcióját.

Chris: De...de hogyan? Vagyis tudom, hogy hogy, de az orvos azt mondta, hogy csak elgyengültél. - Habogott értetlenül, de még mindig nem láttam az arcán a dühöt. Talán majd most.

Mira: Tudom. Én kértem meg őt, hogy ne mondja el senkinek, mert én szeretném. - Mentegettem magam.

Mira: Jó. Tudom, hogy dühös vagy és csalódott. Hidd el én sem erre számítottam, főleg úgy, hogy előtte elküldtelek... - fakadtam ki neki, hogy végre a végére jussunk a beszélgetésnek.

Chris: Mira. Édesem. Dühös? Ez a legcsodálatosabb dolog, amit velem történhet.  – Ő újból átölelt, amilyen szorosan csak tudott.

Mira: Mi? - Teljesen másra számítottam. Visszakaptam, mert most én voltam meglepve.

Mira: Chris. Nem. Ez egyáltalán nem csodálatos. Hidd el, hogy ennek nagyon rossz vége lesz, mert... - Mondtam meglepettségemben.

Chris: Miről beszélsz? Úgy mondod, mintha tragédia történt volna. - Már kezdett mérges lenni.

Mira: Azért Chris, mert ez az.

Chris: Óóó, már értem. Szóval inne fúj a szél. Te nem a gyereket tartod tragédiának, hanem engem. Nem mered felvállalni a kettőnk kapcsolatát.

Mira: Mi? Nem! Milyen kapcsolatról beszélsz?

Chris: Hogy szeretlek! Hányszor kell még bebizonyítanom neked, hogy te vagy az egyetlen számomra. Mindenféle hülyeséget elhiszel Stacy-nek is, és magadnak is hazudsz a saját érzéseidről, csak azért mert félsz. Félsz, mert végre kezdett komollyá válni köztünk, de te nem merted vállalni kettőnkért a felelősséget apád előtt, ezért veszed ezt a gyereket is büntetésnek, holott ez a legdrágább ajándék, amit valaha megélhetsz.

Hirtelen szóhoz sem jutottam. Ezt most Chris mondta? Christian Wilson, akit én ismerek, ezt gondolja? Talán igaza van, és én voltam mindeddig teljesen vak? A túl sok csalódás miatt, képtelen vagyok megbízni az emberekben, mikor ő tényleg szeret engem. Azt hittem, hogy dühös lesz, amiért belerángattam egy ekkora problémába, de ő teljesen máshogy gondolja. 

Chris: Meg akarsz felelni Stacynek, meg Russelnek, akit nem is ismersz, de vele akarod leélni az életed. Mikor fogod fel, hogy az egyetlen, akinek meg kell felelj az saját magad!

Mira: Chris fejezd már be! Teljesen másról beszélsz. Egyáltalán nem akarok Russel felesége lenni, és nem arról van szó, hogy nem szeretném ezt a gyereket. A látomásom miatt van. Láttom őt és engem. Chris rengeteg vért láttam és halált. Valamelyikünk meg fog halni nem érted? - Ordibáltam vele. Sírtam, mert most volt, hogy igazán féltem, mert nem csak az én életem, hanem egy ártatlan babáé is a kezemben van.

Chris: Mi? Én azt hittem...

Mira: Neem! Szeretlek. Veled akarok lenni, még akkoris, ha ezért száműznek innen, de Morgrent meg fogja ölni a babámat vagy engem. Félek Chris! Rettenetesen.

Karjaiba omlottam, ahol végre biztonságban éreztem magam. Az egyetlen hely, ahol nem kell aggódnom semmiért.

Chris: Szerelmem! Ígérem neked, hogy amíg én élek, egyikőtöknek sem eshet baja. Meg fogjuk oldani, és boldogok leszünk együtt.

MÁSNAP

Chris: Készen állsz?

Mira: Azt hiszem.

Chris: Szépen sorjában megyünk majd. Nem kell sietnünk rendben? Az apád nagyon szeret téged. Csak mondd el neki, hogy mit érzel és ő segíteni fog neked.

Beléptem a király lakrészéb, de tudtam, hogy ebben a beszélgetésben az apám fog megjelenni, viszont királyi döntést kell hoznia. Nagyon nehéz így elmondani neki, hogy mit érzek.

Annyira elgondolkodott valamin, hogy észre sem vette, hogy beléptem.

Konolen: Drága egyetlen kislányom! Azt hittem, hogy még alszol. Kipihented magad?

Mira: Igen. Már jól vagyok, csak egy kis izgalom a látomás miatt. 

Konolen: Elmondod végre mi történt?

Mira: Azért voltam ilyen zaklatott, mert láttam magam a trónon. Attól féltem, hogy elveszítelek téged, de rájöttem, hogy ez csak egy jel, hogy méltó utódot leszek majd.

Konolen: Látod? Nincs mitől félned. Ha előbb jössz találkozhattál volna a hercegeddel. Az imént ment el. Az esküvőről beszéltünk. Nagyon ideges, amit megértek. Devona kislányom ideje lenne elkezdeni a szervezést.

Mira: Apám…tudod, hogy nagyon szeretlek és tisztellek. Soha nem tennék olyat, amivel téged szégyenbe hoználak, legalábbis saját akaratommal nem. – Próbáltam bevezetni neki a dolgot.

Konolen: Igen tudom, ezt nem kell elmondanod. Én is nagyon szeretlek, és bármit megtennék a boldogságod érdekében. – Nem nagyon értett meg.

Mira: Bármit? – Kérdeztem vissza a legbájosabb mosolyommal, hogy meglágyítsam apám szívét.

Konolen: Devona. Hercegnőm. Mit akarsz mondani? – Már érezte, hogy több van itt a háttérben egyszerű látogatásnál.

Mira: Tudod…hát…olyan nehéz ez nekem.

Konolen: Mi nehéz? Engedd, hogy segítsek.

Mira: Jó kimondom. Nem akarok Russel herceghez hozzámenni. – Összeszorítottam a szemeim és apám lesújtó haragjára vártam, de muszáj megtudnia az igazat. Nem történt semmi, így kinyitottam az egyik szemem. Apám csodálkozva, de mosolyogva nézett rám.

Konolen: Csalódtam benned lányom. – Kezdte egy rövid felvezetéssel.

Mira: Tudom, de adtam neki időt, és nem tudom ő megszeretni, vagyis kedvelem, mert nagyon intelligens és kedves, de nem tudnám vele elképzelni az életem, illetve nem lenne birodalmunknak megfelelő királya mellettem.

Konolen: Csalódtam benned, mert eddig egy szót sem szóltál erről. Tudhatnád, hogy nem kényszerítek rád olyasvalakit, akit ennyire nem akarsz.

Mira: Akkor nem vagy rám dühös?

Konolen: De igen, az vagyok, mert ennyi idő alatt már találtunk volna neked megfelelő férjet. A te korodban én ilyenkor már rég elvettem anyádat, és az ő hasában már a pillangók repdestek a szerelemtől. – Ó drága apám, ha tudnád, hogy mi van az én hasamban. – Kérlek válassz valakit, akit szeretni tudnál, mert már rég itt az ideje.

Mira: Tudom. És azért…

Konolen: Szóval itt van a kutya elásva. Neked már van is jelölted. Halljam melyik égtáj hercege az?

Mira: Ő nem igazán herceg.

Konolen: Nem herceg? Az hogy lehetséges?

Mira: Hát úgy, hogy ő egy…

Konolen: Értem már, akkor ő kasuum, de lányom ők nem öregek hozzád? A fiai közül válassz. A defenek is elég nemesi vér, ahhoz, hogy feleségül vegyenek téged. Ezt még megengedhetem neked.

Mira: Na jó, ebből elég. Azt mondtad, hogy mondjam el mit érzek. Elmondom. Szóval, amikor még nem is tudtam, hogy mi vagyok, és honnan származom, már akkor elkezdődött ez az egész. Akkor még nem tudtam mi ez, de nagyon jó volt érezni ezt valaki iránt. Utána egyre erősebb lett, mert mindig ott volt, ha baj van és már a Földön is megmentett a vardiborok kezéből, de Stacy megtiltotta, hogy találkozzunk, mivel egy családból származunk az itteni öröklődés szerint. Azóta, akkor váltunk külön másodjára mióta megszülettem és az a fájdalom, amit éreztem leírhatatlan volt, de ő szó nélkül elhagyott, ezért fogadtam el Russel herceg ajánlatát. Utána indultam az efninekhez, hogy segítséget kérjek, amikor egy sárkány, majdnem megölt a gondolataival, de ekkor újból megmentett engem. Kiderült, hogy holien vagyok, vagyis nem egy családból származunk, és komolyra fordultak a dolgok. Sosem éreztem senki iránt ilyen szoros köteléket. Nem tudtam titokban tartani, miután kihoztunk téged a börtönből elmondtam Stacy-nek, de ő újból megtiltotta nekünk, mert Russelt és a te becsületed védte, és azzal érvelt, hogy Chris egyébként is Abilét szereti még mindig…

Konolen: Chris?

Mira: Igen, de tudtam, hogy nem igaz, még is úgy döntöttem, hogy véget vetek ennek, mert nem tudtam mit érzek. Ez a sok dolog összekavarodott bennem és végre tiszta lappal akartam indítani, amikor Ron látomása megérkezett és az úton elmondta, hogy van rá lehetőség, hogy Chris hercegi címmel bírjon, akkor visszatértek a gondolataim rá, de még akkor sem gondoltam olyan komolyan, mint most. Nem tudok nélküle élni. Mindig megment, amire nekem szükségem van, ahhoz, hogy itt maradjak. Tegnap őszintén beszéltünk és tudom, hogy mást nem tudnék így szeretni, más sem tudna engem ennyire szeretni.

Konolen: Ki az a Chris?

Mira: Chris a földi neve. Ő itt Soloniában

Konolen: Crash? Crashton Worley a te választottad?

Mira: Apám ne légy mérges.

Konolen: Ő a te véd őröd. Már születésekor az volt a dolga, hogy megvédjen az én parancsomra. Természeted, hogy mindig megment téged. Ez az egyetlen dolga.

Mira: Tudom, de…

Konolen: Nem. Chris NEM!

Mira: De miért? Azért mert őrző? Vagy mert túl sokat tett érted és értem? Ő az egyetlen, aki megérdemli ebben a Birodalomban az aspade címet.

Konolen: Majd én eldöntöm, kinek adom ezt a címet, de te honnan tudsz erről?

Mira: Hercegnő vagyok. Tudnom kell róla.

Konolen: Kislányom. Meg kell értened. A legjobbat akarom neked, így a válaszom NEM!

Mira: De apa. – Kétségbeesetten könyörögtem neki, de láttam már semmi haszna.

Konolen: Azonnal kezd meg a keresést. Egy hónapot kapsz. Ha nem találsz senkit, én választok neked.