2. rész -  A nagyon fontos vendég

A táncklub, ahova járok bent van a belvárosban, ezért általában kocsival járok be, kivéve, ha versenyek vannak, akkor mindig gyalog jövök, hogy kondiban legyek. El sem tudjátok képzelni mennyi energia kell a tánchoz. Ez nem csak bolond unatkozó nők társasága, akik zenére ugrálnak. Ez egy komoly elhivatott szakma, a részemről. Imádok táncolni, minden nap táncolok, bár edzésünk egy héten csak háromszor van. Peet az edzőm, aki nem mellesleg öhm..meleg. Ne értsétek félre, nem vagyok a melegek ellen, sőt én nagyon bírom őket. Több meleg ismerősöm is van, de messze Peet a legjobbfej srác. Istenien tud táncolni, imádja a csapatunkat, és remek ember, már hetero is példát vehetne róla igazán, mondjuk azok a srácok, akikkel mostanában randiztam. Mindig, mindig az ilyeneket fogom ki, szerintem szó szerint vonzóm az idiótákat.

Mint mindig hatalmas mosollyal és lelkesedéssel léptem be az épületbe. Abigail a magas vékony alkatú, vöröshajú 30-as nő, aki mindig a recepciós pult mögül köszönt minket. Nem nagyképűségből, de engem bír a legjobban. Honnan tudom? Ő mondta, persze lehet, hogy minden csajnak ezt mondja a csapatból. Lehet, hogy mindenki a kedvence, de velem nagyon rendes, és a többi nem is érdekel.

- Szia Abi! - Intettem neki a kezemmel, miközben rohamos léptekkel igyekeztem az emeletre.

- Szia Haibey! - Mosolygott, közben kezét felemelte a térdéről, amivel betudta az integetést. - Már mindenki fent van, jobb lesz ha kapod magad. - Ismét mosolygott, majd tekintetével végigksérte az utamat, amit az ajtótól a lépcsőig tettem meg.

Ahogy felértem a lépcsőn, már hallottam a lányok és Peet hangját, ahogyan beszélgetnek. Minnél feljebb értem, annál tisztábban értettem, hogy rólam beszélnek. Főként Tori, a vöröshajú, barnabőrű szépség, aki szembe állt Peetel, és szemeit le se vette a lépcsőről, hogy azonnal szóljon, ha megérkeztem. Egyébként utálatos egy csaj, azt hiszi ő a csapat főnöke, és hogy ő a vezető táncos. Mindig kiharcolja magának az utolsó szót, ezért általában az van, amit ő akar, de Peet csak azért eged meg neki ennyi mindent, mert rendkívűl jó táncos. Utálom meg minden, de nagyon jól tud mozogni.

- Hahó! Csak hogy megérkeztél végre! - Szólt oda nekem Tori, amint meglátott a lépcső tetején. Közben Peet már elindult felém, hogy odaszóljon nekem nyugtató hangon pár szót.

- Ne figyelj rá! Nem késtél egy percet sem! - Majd megfordult és visszaindultunk a többiekhez. Úgy tűnik, és már az első alkalom, hogy Peet is jobban kedvel engem, mint Victoriát (Tori).

- Minden rendben? - Kérdezte Kelly, amint odaértem az akkora már kicst feszülté vált körbe.

- Persze. Csak a szokásos. - Válaszolt egyhangúan, mint minden ember, amikor gondjai vannak, de nem akar beszélni róla. Kelly nagyon jó fej. Ő a legnormálisabb a csapatban, meg persze Lucy, aki a mindig hátul állok, nekem minden jó és csendes lány. 

- Kezdhetnénk végre? - Szólt Tori leghűségesebb alattvalója Ashley, aki csak Tori miatt van a csapatban.

- Édeseim! Hatalmas hírem van számotokra, ugyanis ma vendégünk fog érkezni. - Mondta izgatott hangon Peet, miközben kezeivel össze-vissza mutogatott. Ez annak a jele, hogy rettenetesen ideges. Minden versenyünkön ezt csinálja, kicsit idegesítő, de néha nagyon vicces tud lenni.

- Már megint egy ügynök? - Kérdezte halkan Lucy. Néha eljönnek hozzánk, és menedzsereket akarnak ránksózni, akik megmondják, hogy mit csináljunk hogyan, és jól lehuzannak minket.

- Nem Lucy. Ne aggódj nincs több ügynök a multkori után. - Válaszolta nyugtató hangon Peet.

- Akkor ki az aki, annyira fontos, hogy remeg tőle a kezed? - Kérdeztem nevetve, mert el sem tudtam képzelni, hogy milyen vendég az olyan, aki nem ügynök, de Peet-et teljesen lázba hozza.

Amint elhagyta a mondtad a számat, hirtelen midenki rám nézett, amitől persze teljesen elvörösödtem. Ennyire nagy baromságot mondtam volna? Lehet, hogy megbántottam vele Peet-et? De mindig szekáljuk a kezei miatt. Istenem, valaki mentsen meg, ez annyira kínos. Amikor már másodpercek multán is fagyott tekintetek szegeződtek rám, muszáj volt megszólalnom.

- Most mit mondtam? Miért néz minenki engem? - Kérdeztem bátortalan hangon, de persze teljesen bolondot csináltam magamból, mint mindig.

- Nézz már hátra te agyalágyult. - Biccentet fejével Tori, és csak akkor vált világossá, hogy nem is engem néztek, hanem azt a nagyon fontos vendéget.

Gyorsan 180 fokos fordulatot vettem, és elkezdődött az életem. Igen! Ezzel a fordulattal vágtam bele az igazi életembe. 

URAM ISTEN! EZ NICK ANDERSON! Nick Anderson az egyik leghíresebb férfi táncos az egész világon. Mindenki csak ismeri őt, és minden pasi irigyli. Annyira jól néz ki, hogy nem tudom nem őt bámúlni. Igen, kicsit gáz vagyok, de ha egyszer jól néz ki. Lassú és szexi léptekkel jött felénk, mint a filmekben, amikor lelassítanak egy jó pillanatot, ez pont olyan volt.

- Nick! Annyira örülök, hogy itt van. Nem is tudja mekkora megtiszteltetés ez nekünk. - Dadogott Peet, hiszen ne felejtsétel el, hogy Peet meleg. Bizonyára teljesen tisztában volt vele, hogy mi lányok mit érzünk ilyenkor. 

- Hölgyeim! - Megszóltalt. Ha hallottatok már férfi hangot, akkor képzeljétel el! - Ma magukra ragyogott a szerencse napja! Hogy miért? Életetek legnagyobb lehetősége vár most rátok. - Folytatta kicsit izgatott, de erőteljes hangon. Nem nagyon figyeltem arra, amit mondott, csak minden második szavát értettem. 

- Hölgyek! - Szemeit rám szegezte, szerintem észrevette, hogy bámulom, de egy pillanatra egymásbabogozódott a tekintetünk. Akkor éreztem először, hogy ő más. Belenézett a szemembe, és többé nem akartam másra nézni, persze gyorsan elkaptam a fejem, mintha nem is érdekelne. Aztán folytatta a mondókájtá. - Közületek fog kikerülni a következő Hildreth táncos. - Viszont erre a mondatra rögtön visszakaptam a fejem.

Nem is kellett sok Torinak, egyből mindenki elé vágott és nagyban hangoztatta, hogy ő itt a legjobb táncos, és Nicknek őt kell választania.

- Szerintem nem kérdés, hogy ki itt a legjobb és legszebb táncos. Ha valaki a Stuióba megy, az biztos, hogy én leszek. - Mondta öntelt és magabzitos hangon.

- Egyszer biztos, hogy megfojtom álmában. A világ csak megköszönné nekem. - Súgta nekem Kelly, Tori háta mögött, bár biztosan minden szót hallott, de ügyet sem vet rá ilyenkor. Én meg csak mosolyogtam rajta, hiszen tudtuk, hogy Tori ellen úgy sincs esélyünk. Rengeteg pénze van, szép és tényleg a csapatból ő a legjobb. Peet biztosan őt javasolja Nicknek, és valószínűleg Tori is ráveteti magát Nickre, hogy minél előbb behálozza.

- Nem, nem! A döntés nem az enyém. Az én feladatom, hogy felkészítsek mindenkit. Egy hónap múlva verseny. Ott dől el, ki megy Claytownba.

- Szia Sharon! Nem fogod elhinni mi történt ma az edzésen. - Siettem be ma már másodjára a nappaliba, hogy valami újabb hírt mondjak el Shar-nek, de ő meredten bámulta laptopja képernyőjét, fel sem nézett rám, csak egy hümöggésel jelezte, hogy hallja még a külvilágot.

- Ma Nick Anderson volt nálunk. - Vágtam bele a közepébe, hátha ez majd felkelti az érdeklődését, és igazam is lett.

- Mi? Ezt most komolyan mondod? Nick Anderson? Az a Nick Anderson? - Azonnal rámnézett, és csodálkozva kérdezte. Nem nagyon akarta elhinni, hogy egy ilyen távoli kisvárosban megeshet az ilyesmi.

- Igen. Az a Nick Anderson. - Lehuppantam mellép a földre, majd töviről hegyire elmeséltem neki mindent.

Mikor végeztem a mesémmel, egyből a fürdőbe vettem az irányt, hogy a jó meleg fürdőt vegyek a hihetetlen nap után. Mivel holnap dolgozok, gyorsan ágyba is bújtam, hogy kipihenjem magam, de úgy tűnik ma a hihetetlen és váratlan dolgok napja van, mert amint behunytam a szemem, megcsörrent a mobilom.