4. rész - Nem volt fair

Beléptem az ajtón, és elsőre megpillantottam, amint épp egy nővel beszélget. Nyílvánvalóan felsimerték, és most autogrammot ad, vagy valami hasonlót, amit a sztárok csinálnak ilyenkor. Egy darabig csak álltam az ajtóban, és néztem őt. Néztem, ahogy beszél. Néztem az arcát, ahogyan mozog a szája. Néztem a gyönyörű kék szemét. Teljesen megszűnt minden eddigi félelmem, szinte egész nap el tudtam volna őt nézni, ahogyan éli az életét.

Vettem egy mély levegőt, és elindultam felé. Ekkor már ő is észrevett, majd elköszönt a nőtől, és mosolygó arccal egy lépést felém lépett, hogy köszöntsön. Rengeteg dolog cikázott át az agyamban, miközben azt az öt métert megtettem, ami köztünk volt. Talán még fel sem fogtam teljesen, hogy mi is történik velem.

Amikor kellő távolságba értem, köszönteni akartam illően, ezért kezet nyújtottam neki, hiszen rendesen még be sem mutatkoztunk egymásnak. Ám ő ekkor, hirtelen megragadta a kezem, és egy puszit nyomott le az arcomra. Először azt sem tudtam, mit akar csinálni, majd amikor megéreztem a finom ajkait az arcomon, nyomban elvörösödtem, a szívem egyből ritmust váltott, és még a kezeim is elkezdtek remegni.

- Üdv! - Mondta széles vigyorral, miközben újra a szemeibe nézett, amitől még jobban zavarba jöttem, ezért foglalmam sincs, hogy az a szia, amit gondoltam, hogy köszönök, az valóban kijött a béna számon, vagy csak a képzeletemben él ez a pár betű? Nagyon meglepett, hogy ennyire közvetlen volt velem, hisz még csak egyetlen egyszer találkoztunk, és akkor sem beszéltünk egymással. Én csak álltam ott, és vártam, hogy történjen valami, mert az események teljesen bénító hatással voltak a testemre. Egyszerűen nem tudtam megmozdulni. Lefagytam.

Ezt a kínos pillanatot, egy öltönyös pincér zavarta meg, most az egyszer időben érkezett.

- Odavezethetem önöket az asztalukhoz? - Kérdezte udvariasan, majd az ajtó felé mutaott a bal kezével.

- Miss Brent. Kint foglaltam asztalt, de ha bent jobban tetszik, akkor ide is leülhetünk. - Mondta lágy hangon, miközben fél mosolyra húzodott a szája, mintha azt suggalta volna, hogy nem csak gazdag vagyok, de még udvarian is. Valóban meglepett, hogy a hírneve ellenére, ennyire érdeklődik a társasága hogylétéről. Persze ő már ott elnyerte a szívem, hogy egyáltalán itt van, és nem egy másik nővel vacsorázik, de még választhatok is, hogy hol üljünk le? Ismét lefagytam, egyszerűen nem tudtam neki válaszolni, egy "a kinti hely tökéletes" mondatot se tudtam kinyögni.

- Oké. - Csúszott ki a számon végre egy értelmes szó, ami így hangosan már nem is volt olyan értelmes.

- Oké? De mi oké? - Kérdezte vigyorogva, amitől én ismét elpirultam, és lesütött szemmel mondtam tovább.

- A kinti hely, az nagyon jó lesz. - Böktem ki végre, amivel rendesen megszenvedtem.

Szerencsére Nick azonnal reagált, majd a kezével jelezte, hogy induljak el az ajtó felé, és majd ő mögöttem jön. Nem is kellett kétszer mutatnia, a bénulásom azonnal elmúlt. Hirtelem 180 fokos fordulatot vettem, és szinte szaladtam az ajtó felé, hogy addig se lássa a béna fejem, amikor egy mondatot se tudok kinyögni a jelenlétében. Mindketten leültünk az asztalunkhoz, majd Nick egyből az étlapot kezdte vizsgálni. Folyamatosan azon járt a fejem, hogy legbelül biztosan jókat röhög rajtam, de túl uriember, hogy bármilyen nevetős hang elhagyja a száját.

- Van valami kedvenc ételed? - Kérdezte lágy hangon, és közben a szemeit le sem vette az étlapról.

- Én mindent megeszek. - Újabb bravúros mondat, amitől csaj jobban röhög legbelül. - Nekem tökéletes, ha te rendelsz. - Folytattam egy értelmesebb mondattal, amire ő az egyik öltönyös testőrének intett, és a fülébe súgott valamit, mire a fazon egyből besietett az étterembe.

- Szóval miss Brent. -Kezdte a mondatot, miközben felnézett az étlapról egyenesen a szemembe - Gondolom sejti, hogy miért hívtam ma ide.

És igen. A már egy napja foglalkoztató kérdésem az ő szájából, de most tőlem vár választ? Én is ezt szeretném megtudni. Nekem kéne ezt kérdeznem tőle.

- Az az igazság, hogy nem...nem igazán tudom. - Mondtam kicsit meglepetten, ám most teljesen nyugodtan próbáltam tűnni, hisz ez a beszélgetés már most nagyon gáz.

- Valóban? Azt hittem, hogy a többi táncosokkal már kitárgyalták ezt a témát. - Mondta miközben az egyik kezével az asztalon lévő szalvétát piszkálta, és úgy tűnt, hogy most ő van kicsit zavarban. Én meg értelmetlenül néztem rá, hogy még is milyen témáról beszél? Mit kellett volna megbeszélnem a lányokkal?

- Látom tényleg nem tudja, miről van szó. - Igen, már egy ideje így vagyok ezzel. Örülnék, ha végre elmondaná, hogy mi folyik itt, mert egy szót sem értettem eddig ebből a beszélgetésből. - Először is szeretném megmagyarázni a késői telefont. Azért hívtam este, mert ön volt az utolsó a lapon, és nem akartam húzni a dolgot, cserébe magát kértem mára. A többi lánnyal a következő napokban találkozom, hogy megbeszéljük a szerződést, és aláírjuk a papírokat. - MI? PAPÍROK? Komolyan ezért volt ez a nagy hacacáré? Ezt nem hiszem el. Azért csíptem ki magam, hogy szerződésről beszéljünk? Az este további részében, csak néztem Nicket és a mozgó száját, de egyetlen szót sem akartam belőle felfogni. Folyamatosan azon agyaltam, hogy az egész napi idegességem hiába való volt, hiszen ez csak egy üzleti találka.

Másfél óra volt, mire minden papír aláírtam, megbeszéltük a szerződés feltételeit, és több nyomtatványt is átnyújtott. A csalódottság, amit éreztem elég ismerős volt, ahhoz, hogy bőgés nélkül elköszönjek tőle, ám hazafele menet, egy két kuka megbánta, hogy abban az utcába volt lerakva. Hihetetlenül mérges voltam, hogy pár papírért elhív vacsorázni, mikor ezt edzésen is megbeszélhettük volna.

Már az utca elejéről láttam, hogy az autó a felhajtón parkol, tudtam, hogy ma szembe kell néznem Sharonnal, mikor semmi kedvem nem volt hozzá. Tudom, hogy nem ő tehet róla, és megint túlságosan beleéltem maga a helyzetbe, mint mindig, és ilyenkor kell egy kis idő, amíg lenyukszom. Le kéne szoknom erről, de nagyon gyorsan. Amikor beléptem az ajtón, egyből a szobám felé vettem az irányt, és meg sem álltam.

- Te meg hol voltál? Már vagy száz üzenetet írtam neked face-en. Igazán válaszolhatnál rájuk. Fontos dolgot akartam kérdezni tőled.- Kezdte Sharon, ahogy a nappaliba értem.

- Tudhatnád, ha egy kis időre elszakadnál a barátodtól, akivel újabban össze vagytok ragadva. Ha tegnap nem érdekeltelek, akkor ma se. - Vágtam neki vissza dühösen, bár nem volt fair vele szemben.

Besiettem a szobámba, hogy elmeneküljek a világ elől. Meg akartam szűnni, hogy láthatatlan legyek. Miért? Az élet annyira igazságtalan, egyáltalán nem fair velem szemben. Mit kell csinálnom, hogy egy normális pasim legyen? Nem akarom, hogy híres legyen, se gazdag, csak legyen normális. Annyira lefárasztott ez a nap, hogy semmi erőm nem volt lefürdeni. Gyors belelbújtam a pizsimbe, és már az ágyamon is feküdtem, hogy ismét önsajnálatra hajstam a fejem. Nem akarok ilyen lenni. Túl érzékeny vagyok a világra, és ez fáj. Mindenbe beleélem magam, és amikor nem történik semmi, akkor depressziós leszek. Hogy lehetek ennyire hibás? NEM! Meg fogok változni. Mostantól nem érdekelnek mások. Nem fogok kiborulni, nem fogok reménykedni. Átlagos leszek, mint minden 22 éves lány, átlagos érzelmekkel és gondolkodással. És holnap bocsánatot kell kérnem Sharontól.

Elég hosszú éjszaka volt. A gondolataim ismét nem hagytak békén. Alig aludtam pár órát, és ma megint egyedül leszek a munkába. Ami még rosszabb, hogy a nyári meleg is elmúlt, és erősen felhős és hideg lett az idő. Munkába menet nem találkoztam Sharonnal, de tudtam, hogy otthon van, és ott alszik a szomszéd szobában, de még nem álltam készen erre a beszélgetésre. Ő még arról sem tud, hogy tegnap Nick Andersonna vacsoráztam.

Amilyen gyorsan csak tudtam bezártam az üzletet, és siettem hazafele, mert ma edzésünk is van, és Sharonnal is beszélnem kéne, ha egyáltalán szóba áll még velem. Tudom, hogy én vagyok a hibás, de nagyon mérges voltam tegnap, és ő pont ott volt. A nappaliba beérve, láttam, hogy ott gubbaszt a kanapén és a kedvenc sorozatát nézi. Csendes léptekkel közeltettem felé, eléggé féltem, hogy nekem esik, amihez minden joga megvolt, de ő csak ült a kanapén, én meg álltam és félénken néztem őt.

- Akarsz róla beszélni? - Kérdezte biztos hanggal, miközben a sorozatáról le sem vette a szemeit. Pontosan tudtam, hogy mire gondol. A tegnap este járt a fejemben egész nap, az a hülye vita, aminek semmi értelme nem volt, de tudnia kell, hogy én nem őt akartam bántani, csak rossz passzban voltam.

- Én, sajnálom. - Nyögtem ki végre, amire rámnézett, majd ismét vissza a tévére. Ez volt a jel, hogy nem haragszik, és közelebb mehetek hozzá, anélkül, hogy rámordítana.

- Mi történt tegnap? - Kérdezte közeledve, hisz tudta, hogy el akarom neki mesélni, és ő is hallani akarja a sztorimat, bár nem hiszem, hogy erre számít.

- Tegnap. Én. Nick és én együtt vacsoráztunk. - Kezdtem bele egyből a közepébe, nem akartam húzni az időt.

- Aha. Az a Nick, amelyik leöntött a múltkori buliban? Vagy ez Jason haverja volt? Mit csinált? Nem fizette ki a számlát? - Kérdezte mit sem sejtve. Azt gondolta ez is egy átlagos srácról szól, aki seggfej volt velem.

- Nem. Tudod, én Nick Anderssonnal találkoztam tegnap. - Mondtam elég halkan, mert kicsit zavarban voltam, hogy róla kell beszélnem, és a tegnapi nem randinkról. Sharon azonnal elkapta a fejét a tévéről, és meredten nézett rám, amíg tudatosult benne, hogy arról a Nickről beszélek.

- Mi? És te képes voltál elmenni abba a ruhába? - Mondta egyből leszúróan, mintha ez lenne a legnagyobb problémám az életben. - Várj, akkor ti randiztatok? De hogy? Mi? Uram Isten! - Teljesen ledöbbent, és nem is vártam más reakciót. Próbáltam neki elmesélni az egész sztorit, de folyamatosan közbe vágott.

- Igen, és akkor végre kinyögte, hogy csak a szerződésről akar beszélni. Tudod a verseny, meg a Hildreth táncosok miatt. - Fejeztem be a sztorimat, mire ő tátott szájjal nézett rám. Még ő sem tudta felfogni ezt az egészet, pedig Sharon már randizott hírességekkel többször is.

- Nem hiszem el. Az a pali egy álom. Miért nem másztál rá? Lehet ő is erre várt. Biztos, hogy nem a papírok miatt foglalta le azt az asztalt Haibey.

- De...- Próbáltam neki megmagyarázni, hogy a többi lánnyal is találkozni fog, de a mobilom közbeszólt. Kikaptam a hátsó zsebemből, mert folyamatosan rezgett. Több Facebook értesítem is érkezett. Megnéztem, és az állam a földig esett.

- Mi? Miaz? Mondd már? - Szaladt a másik oldalamra Sharon, hogy jobban lássa a telefonomat. Én nem bírtam neki elmondani, ezért csak odafordítottam a képernyőt. - Bejelölt? Anyáám, az összes képedet lájkolta. - Mondta ugyanolyan meglepettséggel.

Miután végignéztük az értesítéseket, egyből egymásra néztünk, és mindketten ugyanolyan értetlen és bamba arcot vágtunk. Foglalmam sem volt, hogy ez most mit jelent. Egy ideig bámultuk egymást, majd elkaptam a fejem, és a szobámba indultam, hogy átpakoljak a táskámból. Sharon egyből utánamiramodott, és bombázott a kíváncsiskodó kérdéseivel.

- És, visszajelölöd? Ugye tudod, hogy ez a mai világban felér a flörtöléssel. - Sorolta, és közben már a szobámban is volt.

- Jézusom Sharon. Hagyd már abba. Ez semmit nem jelent. - Próbáltam nem figyelembe venni, amit mondd, mert tegnap megígértem magamnak, hogy megváltozok.

- Ezt mondod te, aki a bolhából is elefántot csinált. Ma ott lesz az edzésen? Ugye valami szűket veszel fel.

- Elég. - Fordultam vissza, mire ő azonnal megtorpant.

- De Haibey. Bejelölt, és tetszenek neki a képeid. - Folytatta, miközben kikerült, és leült a szobában lévő puffra.

- Biztosan a többi csajt is bejelölte. Te mondod mindig, hogy ne éljen bele magam mindenbe. Ez biztos csak, olyan sztáros dolog, vagy mit tudom én. Hagyjuk ezta  témát, és nem nem veszek fel semmit, mert csak megbeszélés lesz. - Néztem rá könyörgő szemekkel, hogy fejezze be a témát, mert csak a szívemet fájdítja a szavaival, hiszen én is pont ugyanezt gondoltam, csak nem volt merszem kimondani. Nem akarom, hogy ismét csalódjak.

Sharon beleegyezett abba, hogy nem beszélünk erről, csak miután hazaértem. Nagyon siettem, hogy első legyek, és lefoglalhassam a hátsó padot, hogy még véletlenül se kerüljek kínos szemkontaktusba Nickel. Hátrasiette, majd leültem, és vártam.

Először Lucy jött meg, aki beült az előttem lévő asztalhoz, majd Kelly tűnt fel az ajtóban, akinek egyből mutattam, hogy foglaltam neki helyet. Mielőtt a két egóka megérkezett volna, Kelly és én kitárgyaltuk ezt a vacsorára hivós dolgot, hogy őt már ne érje semmilyen meglepetés. Kiderült, hogy ő szerdát beszélt meg Nick-el, de lájkokat még nem kapott. Alig pár perc múlva már Peet is a terembe érkezett.

- Hahó! Lányok! Figyeljetek! - Mondta Peet, de nem nagyon jutottak el hozzám a szavai. Teljesen elmerültem a gondolataimban.

- Idióták ott hátul. Kussoljatok, és nézzetek már előre. - Kiabált nekünk hátra Tori, mire Kelly annyira dühös lett, hogy azonnal jött is a válasz.

- Jobb, ha befogod, külöben...

- Nem ér ennyit! - Vágtam közbe, hogy még véletlenül se mondjon ki semmit, amit esetleg később megbánhat.

- Nick mindjárt itt lesz. - Mondta gyorsan Peet, de akkor már nyitódott az ajtó, és be is lépett rajta a feketehajú, és kékszemű álompasi, aki egy órája még a profilomat, és a képeimet nézegette.

- Akkor kezdjük is el! - Mondta, miközben hol Torit, hol Ashleyt nézte. Néha még Lucyra is átvándorolt a tekintete, de velem és Kellyvel egyszer sem teremtett szemkontaktust, aminek az elején nagyon hálás voltam, de később már kezdett zavarni. Mintha ott sem lettünk volna. Közben elmondta, hogy tegnap már miss Brentel, vagyis velem átbeszélte a szerződést, és alá is írtam a papírokat, amiket mindenki alá kell, ha részt akar venni a versenyen, továbbá azt is elmondta, hogy minden nap egy lánnyal fog foglalkozni két órán keresztül, a hétvégét kivéve.

- Hogy dönti el, hogy melyik nap ki fog jönni? - Kérdezet elöl Tori.

- Ez nagyon egyszerű. Hétfő Haibey. - De nem néz rám. - Kedd Victoria. - Folytatta. - Szerda Kelly, csütörtök Lucy, és péntek Ashely. Így beszéltem meg a találkozókat is. - Jellemző. Enyém a hétfő, mint legszarabb nap, és mellé hátrányból is indulhatok, mivel tegnap nem jöhettem. Köszönöm szépen!

- Vagyis akkor ma már jöhetek? - Kérdezte nyávogós hangon, abban reménykedve, hogy ma két teljes órát kettesben tölhetnek.

- Természetesen. Itt befejezzük, és már mehetünk is gyakorolni. - Még egy fél órát beszélt a versenyről, és a szerződésről, hogy mik a feltételek, mit kell teljesíteni a versenyen, kik a birák, és a szokásos. Nem tudtam erre figyelni, mert mindig elkalandoztak a gondolataim a lájkok birodalmába, majd Kelly visszarángatott, és róla másoltam le mindent. A megbeszélés végén Tori egyből rávetette magát Nickre, én pedig kapva az alkalmon ki is menekültem a teremből.

Tudtam, hogy hazaérve még beszámolót kell tartsak Sharonnak, bár nem szívesen, hiszen nem volt miről. Lehuppantam a fotel szélére, ő pedig kiszaladt  a konyhából, hogy végre megtudja a szaftos infőkat.

- Semmi. - Mondtam egyszerűen, csalódás nélkül, semmi érzelemmel. Sharon ledöbbent arccal ült, és a sütis üveget szorongatta.

- Semmi? Semmi semmi? - Kérdeze az újjával mutogatva, de én már nem akartam megszólalni, ezért csak a fejemet ráztam, majd a szobámba indultam, hogy egy nyugtató fürdőt vegyek.

Mielőtt lefeküdtem volna, megnéztem az e-mail-jeim, de ismét értelmetlen dolog történt velem, ami már kezdett az örületbe kergetni.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés