9. rész - A hírnév átka

- Gyerünk Collin, vedd fel azt az átkozott telefont. Kérlek, ne csináld ezt velem. – Ordítottam dühösen a nappali kellős közepén, miközben folyamatosan Collin számát tárcsáztam. Próbáltam elérni, hogy megmagyarázzam neki a dolgot, és sűrű bocsánatkérés után felajánlani neki az újabb randit, de úgy tűnik, nem nagyon akar velem beszélni, amit megértek, hiszen felültettem, bár ez sosem állt szándékomban. 

- Mi a fenéért ordibálsz éjnek éjjelén? – Battyogott ki Sharon a szobából, s közben álmos szemeivel felém rám nézett, majd az arckifejezésem minden elárult, és már tudta a válaszát a saját kérdésére.

- Collin nem veszi fel a telefont. – Kétségbeesetten rá néztem, és újra hívni kezdtem a számot, az elmúlt fél órában már harminc másodjára. Tudom, hogy én vagyok a hibás, és szörnyű dolgot tettem, és ha tudnám, akkor azonnal visszafordítanám.

- Csodálod? Már éjfél is elmúlt. – Adott hangot véleményének elég ingerülten, de egyszerűen nem tudtam felfogni a szavait. Annyira mérges voltam magamra, hogy mindenképpen jóvá kell tennem a dolgot, és az sem érdekel, ha a harmadik világháború tör ki. – Figyelj Haibey. Tudom, hogy most irtó dühös vagy, de ezzel semmit nem fogsz elérni. Adj neki időt, most még mindketten elég lobbanékonyak vagytok a történtek miatt, és ha fel is venné a telefont, csak rontanál a helyzeten. A legjobb, amit most tehetsz, ha elmész és lefekszel aludni. Majd holnap megbeszélitek. – Sharon olyan meggyőzően adta elő magát, hogy szó nélkül felálltam, és komor lépésekkel elindultam a szobámba.

Bár a keserves hangulatomon nem tudott segíteni, azért az alvásban igaza van. Most van csak igazán szükségem a pihenésre, hogy átgondoljam a dolgokat, és kitaláljam, hogyan kérek bocsánatot Collintól. Gyors levetkőztem, majd felvettem egy pólót, és bebújtam az ágyba. Mielőtt lefekszek, még gyors ránézek Collin facebook profiljára, hátha megtudok onnan valamit, de csak akkor vettem észre, hogy már nem is vagyunk ismerősök, és akkor hirtelen kitört belőlem, és elkezdtem zokogni. Remek! Így kell zárni egy fenomenálisan fantasztikus napot.

Másnap dél körül vettem rá magam, hogy kilépjek a sötét lyukamból egészen a konyháig, ahol Sharon már jóízűen falatozott. Pár másodpercig visszatartottam a könnyeim, aztán ránéztem, és ismét rákezdtem.

- Te sírsz? – Kérdezte aggódó tekintettel, majd a tál meleg szendvicset az asztalra helyezte. – Történt még valami tegnap? Beszéltetek Colinnal? – Nyugtalankodott, majd mindketten leültünk az asztalhoz.

- Haibey? Válaszolnál? Mi a baj? – Ismét kérdezősködésbe kezdett, amit már nem akartam elhallgatni, így a számomra legmegfelelőbb választ adtam.

- Nem. – Majd levettem egy szendvicset a tálról, és beleharaptam.

- Miért itatod a nyomorult egereket? – Kérdezte, de most már a hangja élesebbre és idegesebbre váltott, amit más helyzetben biztosan nevetéssel zártunk volna, de most nem volt annyi erőm, hogy mosolyra húzzam a számat. Tudtam, hogy nem hagy békén, amíg el nem mondom az igazat.

- Eddig folyamatosan panaszkodtam, hogy mekkora idióták a pasik velem, de úgy tűnik, hogy nem ők a hülyék, hanem bennem van a hiba. Mégis ki ültet fel egyszerre két iszonyú jó pasit, ráadásul a semmiért? Ugyanolyan vagyok, mint ők, sőt rosszabb. Utálom magam. – Tört ki belőlem egyszerre minden, mire ő kikerekedett szemekkel válaszolt.

- Te most komolyan ezért sírsz? – Csattant fel éles hangon. – Ugyan már drágám. Eddig téged vertek át, és használtak ki, és most egyszer véletlen elkéstél egy randiról, és már utálod magad? Collin túl fogja élni, most csak meg van sértve az egója, mert egy szőke nő átverte, ami gondolom nem túl gyakran történik meg vele, és ha arra se képes, hogy meghallgasson, akkor meg nem vesztettél túl sokat. – Szavai megdöbbentően hatottak rám, mert azt hittem, hogy papolni fog majd nekem Nickről, és az első randi fontos dologról, de semmi ilyesmiről nincs szó.

- Hogyan tudtam elkésni? – Kérdeztem vissza hosszú csönd után, majd még egyet haraptam a szendvicsembe.

- Hát. Úgy tűnik, hogy elég jól sikerült a másik randid. – Dörgölte az orrom alá vigyorogva, mire én eléggé felhúztam magam, és a könnyeim is abbamaradtak.

- Az nem randi volt. Nick csak segít felkészülni a versenyre. – Vágtam neki vissza, hogy még véletlenül se értse félre, az edzés nem randi.

- Aha. Értem. – Mondta semmitmondóan egy kis huncut vigyorral a szája szélén, amire már nem akartam válaszolni, mert akkor hosszadalmas magyarázkodásba kezdtem volna, amit ő annak fogna fel, hogy igaza van, így inkább csöndben hallgattam.

Sharon viszonozta a múltkori vigasztalós programom, ezért ma filmdélutánt tartottunk. Nem mondom, jól esett otthon lenni vele, semmit nem csinálni, senkivel nem foglalkozni, csak sört inni és chipset enni egy jó horror keretein belül. Mindketten ledobtuk magunkat a kanapéra egy otthoni kényelmes cuccban, majd belekezdtünk a csajos vasárnapi délutánba, amit már elég rég élveztünk együtt.

Mintha csak valami fura könyvbe lenne megírva az életem, ahol sosem leszek se boldog, se nyugodt, vagy elégedett, amit az égiek írnak folyamatosan, és megállás nélkül azon rágják magukat, hogyan toljanak ki a nyomorult Haibey Brentel. Így volt ez most is, mert már a film közepén jártunk, ahol a legizgibb részek történnek, de ekkor halaszhatatlan telefonhívás érkezett, amit muszáj volt felvennem.

Ha Collinra gondoltok, akkor tévedtek. A hívás Nicktől jött, akit igen durván faképénél hagytam a múlt éjjel. Fogalmam sem volt, hogy miért hív, ezért hatalmas léptekkel szaladtam végig a folyosón, egészen a szobámig, hogy ott folytassam le, ezt az igen kínosnak ígérkező beszélgetésemet.

- Haló? - Szóltam bele bátortalan vékony hangon a telefonba.

- Szia Haibey. Nick vagyok. Csak azért hívlak, hogy megkérdezzem jól vagy? Tegnap olyan hirtelen futottál el, hogy meg sem tudtam kérdezni, hogy mi baj történt. - Eleinte csak a szavakat hallottam, majd értelmes mondattá formálta az agyam, és végül leesett, hogy Nick nem is haragszik rám.

- Én, persze jól vagyok. - Makogtam, mert még mindig a sokk hatása alatt álltam, hogy ezek után még ő aggódik értem? - Nick, ne haragudj, hogy tegnap csak úgy szó nélkül leléptem. Nagyon sajnálom a dolgot, kérlek ne haragudj rám.

- Ugyan már. Nagyon késő volt, nemcsoda, hogy így elrohantál. Biztosan más dolgod is volt aznap. Te ne haragudj, hogy ennyire lefoglaltalak, de örülök, hogy jól vagy.

- Nem haragszom, sőt nagyon jól éreztem magam. Nagyon tetszett a meglepetés.

- Reméltem, hogy nem okozok neked csalódást. Nagyon szívesen tanítok neked új dolgokat, ezért is várom minden héten a hétfői napot. - Úr Isten! Ő most komolyan telefonon keresztül flörtöl velem? Azok után, hogy csak úgy otthagytam?

- Én is várom már. - Gyorsan vágtam vissza, hogy ne váljon kellemetlenné a szituáció. Ezután elköszöntünk egymástól, én pedig vigyorogva visszasétáltam a nappaliba, hogy végignézzük Sharonnal a filmet.

Mivel már csak hat hetünk volt a versenyig, ami június elsején kerül megrendezésre, ezért minden erőmmel csak a táncra koncentráltam. Megfogadtam magamnak - ismét - hogy a versenyig se Collin, se Nick, se senki más nem érdekel. Nem kell, hogy a négy ellenfelem mellett, még egy idióta pasi is csüngjön a nyakamon. Minden héten hétfőn, teljes erőbedobással szenvedtem végig a két órás edzést, amit persze nagyon élveztem, mert rengeteget tanultam hat hét alatt, és 100%-osan megérte a sok gyakorlás, mert már teljesen kész vagyok a versenyre.

Az egyik hétfői edzés után Nick berángatott a szomszéd cukrászdába egy szelet sajttortáért, mivel állítása szerint sosem evett még ennél finomabbat, ezért nekem is meg kellett kóstolnom. Először nem nagyon lelkesedtem az ötletért, mert egyrészt rohadt fáradt voltam, másrészt pedig igyekeztem távol tartani magam Nicktől, és a csábító jelenlététől, de egy sütibe azért nem fogok belehalni.

Majd a sajttortás hétfő után következett egy fagyis hétfő, majd egy sütis, és szép lassan rendszerré vált az edzés utáni szieszta. Olyannyira, hogy az utolsó héten Nick már meg sem kérdezte, hogy átmegyek-e vele a cukrászdába, hanem automatikusan elindultunk, hogy egy-egy fagyi kíséretében elmerüljünk egymás társaságában. Fel sem tűnt, hogy időközben mennyire megváltozott a kapcsolatunk. Nagyon közel kerültünk egymáshoz, de inkább mint barátok voltunk, mintsem két ember, akik szeretik egymást. Hihetetlenül jól esett a társasága, szinte mindent megbeszéltünk egymással, akárcsak azok, akik már évek óta ismerik egymást.

- Kipukkadok, annyi fagylaltot faltam be ma, hogy az egy elefántnak is sok lett volna, de ideges vagyok a verseny miatt, és evéssel tudom csak levezetni. - Léptem be vidáman a nappaliba, ahol már Sharon várt. Tekintete fura volt, és az arckifejezéséből ítélve, mintha mérges is lett volna kicsit, de ami ezután következett, arra tényleg soha nem számítottam volna.

- Miért nem mondtad, hogy te és Nick már együtt vagytok? - Szó szerint leesett az állam, miután a szavak elhagyták a száját. Csak álltam ott előtte értetlenül, hogy honnan a fenéből veszi ezt a baromságot.

- Bocs, de miről beszélsz? - Kérdeztem vissza kikerekedett szemekkel, és már-már a nevetés határán voltam, mert nem gondoltam volna, hogy Sharon féltékeny lesz Nickre, amiért hetente egyszer beülünk és megeszünk egy sütit. Gondoltam én, hogy erről van szó, de mint mindig, most is túl naiv és vak voltam. Sharon magamögé nyúlt, és felvette az újságot az asztalról, majd a kezembe nyomta.

- Tessék. - Mondta közömbösen, mikor elkezdtem kihajtogatni az újság lapjait.

- Nick Anderson tánccal hódít. Az új barátnő a feltörekvő versenyző. - Olvastam hangosan a címet, de már a felénél elakadt a lélegzetem, amikor a barátnő szóhoz értem.

- Azt hittem, hogy mindent elmondasz nekem. Miért egy újságból tudom meg, hogy egy hatalmas sztárral jöttél össze? - Feszült hangjában érezni lehetett a csalódottság morzsáit, amit azonnal el is akartam oszlatni, mivel nincsen szó semmilyen barátnőről.

- Mert nem is vagyunk együtt. - Válaszoltam egyszerűen, majd tovább olvastam a cikket.

- Két órája hozták az újságot, mint különkiadás. Azután a tévében is leadták egyszer. Nekem elég egyértelmű a kép alapján, hogy miről van szó.

- Miről Sharon? A kép egy rossz pillanatban készült. Ez pont ma volt, amikor elköszöntünk egymástól. Ő csak egy ártatlan puszit adott az arcomra. Szerinted nem mondanám el, ha a nagymenő táncossal járnék? Pont neked ne számolnék be róla? - Próbáltam nyugtatni Sharont.

- Akkor a többi sem igaz?

- Milyen többi? - Vágtam rögtön vissza?

- Hát azt írják még, hogy csak azért randizol vele, hogy a versenyen tuti befutó legyél, és a segítségével megnyerhesd.

- MI? - Csattantam fel dühösen, majd az újságot a földhöz vágtam.