12. rész - Szabadon választható

Másnap reggel ijedten keltem ki az ágyamból, tudván, hogy az a fránya doboz megint ott lapul az ajtóm előtt. Lassan kisétáltam, majd szemezni kezdtem a hülye a dobozzal, hiszen az utóbbi is elég kellemetlen meglepetést okozott, így elég sokat hezitáltam, hogy mikor nyissam ki. Aztán rájöttem, hogy a saját időmet rabolom, így egy gyors mozdulattal letéptem a dobozka fedelét, és kivettem belőle a papírt. Óvatosan kihajtottam, és kerestem azt az egy szót, ami meghatározza a napom, és talán az életemet is. Már minden fajta táncra felkészültem, de úgy tűnik Alisha egész jó a meglepetésekbe, mert erre egyáltalán nem számítottam. A tegnappal ellentétben, ma kellemeset csalódtam a doboz tartalmát illetően, mivel a szócska, nagyon is tetszetősen csengett a fülemben.

- A koreográfia stílusa: szabadon választott. – Olvastam hangosan, és szinte minden szó angyali hangként hangzott el. Vigyorogni kezdtem, és félredobtam a papírt a dobozzal együtt.

- Várjunk csak?! – Torpantam meg egy pillanat alatt. – Még is melyik koreot adjam elő? – Kérdeztem magamtól riadtan, hiszen bármelyik előadhatom, ugye? Vagy ez is egy próba? Istenem, miért látok minden mögött megoldhatatlan rejtélyt? Ha szabadon választott, akkor biztosan bármit előadhatok. Remélem!

Nos, hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez volt a feladat legnehezebb része, mert még mindig a ruhásszekrény előtt vesztegelve agyalok a fellépő ruhámon. Egyszerű legyen? Biztos, hogy kényelmeset veszek fel. Ez a szabadon választott dolog, sokkal nehezebb, mint amikor megadják a szempontokat. 

Mire  kiválasztottam a ruhámat, észbe kaptam, hogy alig 2 és fél órám maradt gyakorolni. Elég korai időpontot kaptam, így azonnal elkezdtem átnézni a legjobb táncomat. Mikor eljött a délután három, szinte tökéletesen tudtam mindent, és magabiztosan sétáltam le a nagyterembe.

- Haibey? Ugye? - Kérdezte mosolyogva Alisha, mikor meghallotta az ajtócsapódást. Egyáltalán nem tűnt feszülte a tegnapi nap miatt, ezért én is nyugodtabb tudtam maradni.

- Igen. - Válaszoltam röviden, s ő intett a kezével, hogy kövessem, miután leiszkolt a lépcsőfokokról.

Egyenesen a színpadig elmentünk, ahol aztán rögtön felém fordult, és erős hangvétellel kezdte.

- A tegnapi nap nem teljese úgy alakult, ahogy én azt vártam. Amikor idejöttem, tele volna energiával, életörömmel és inspirációval, de ti eléggé lehangoltatok. - Mondta, én pedig azt sem tudtam, hogy hirtelen hova nézzek szégyenenben, mert tudtam, hogy igazat mond. - Ezért. - Nyomta meg. - Úgy gondoltam, hogy ma kicsit lazábbra vesszük a dolgokat. Talán túl sok volt nektek ez egyszerre, nagy volt a nyomás, így ma csak ketten leszünk.

- Ketten? - Kérdeztem vissza értetlenül.

- Igen. Mindenkinek más időpontot adtam meg. Azt szeretném látni, hogy te és a tánc egyek vagytok. Ezért jöttem ide! A legjobb és legprofibb koreográfiát mutasd be nekem, és törekedj a hibátlan eredményre.  - Mit ne mondjak, nem lettem nyugodtabb attól, hogy csak ketten vagyunk, főleg ez a mondat után. Tökéletesség? Hibátlanság? Mintha az olyan egyszerű lenne, mikor minden ezen múlik.

- Jól van Haibey. Csak nyugodtan. Senki más nincs itt, csak te, én és a hangosító srác, aki úgy sem ért a tánchoz. Akkor kezdesz, amikor akarsz, a lényeg, hogy szedd össze magad, és ne hibázz!

Ismét itt állok. A színpad kellős közepén, de egyáltalán nem érzem magam biztonságban. Alisha nem pont olyan, amilyennek elképzeltem, és a verseny sem a terveim szerint halad. Rá kell találnom önmagamra, hogy végre egy húrón pendüljek a tánccal, ezért ismét behunytam a szemem. Végigpörgettem a mozdulatokat, és mikor éreztem, hogy kész vagyok oldalra néztem a zenés srácra, és egy laza bólintással jeleztem, hogy indulhat a dal.

Alisha nem pont olyan amilyenek elképzeltem, de biztosan tudhat valamit, mert az üres székeket nézve, teljes csöndben energiát adott, és rettentő boldog voltam, miközben táncoltam. Azt hiszem, hogy ezt kell éreznem ahhoz, hogy hibátlan legyen minden mozdulatom.

- Na erről beszéltem. - Ugrott fel a székből, miután véget ért a szám. - Végre egy összeszedett, majdnem tökéletes koreográfia, szép mozdulatokkal, egyediséggel, és élettel. Tudtam, hogy sikerülni fog, és nem jövök ide hiába.

Mérhetetlen boldogsággal töltöttek el Alisha mondatai. Úgy éreztem, hogy itt a helyem. Én is ide tartozom, és meg tudom nyerni a versenyt. Gyors mozdulattal leugrottam a színpadról, és odaléptem hozzá.

- Mivel ma mindenki egyesével jön, ezért este hétkor lesz az eredményhirdetés, addigra gyere vissza te is. - Helyeseltem a mondatra, és gyors léptekkel a szobám felé indultam, miközben az idióta vigyort lehetetlen volt letörölni az arcomról.

Egy gyors zuhany után átöltöztem, és a hátralévő időben Sharonnal akartam beszélni. Láttam, hogy válaszolt a tegnapi üzimre, és azonnal vissza is írtam a ma történtekről. Annyit beszéltünk, hogy fel sem tűnt az a pár óra, ami elszállt a fejem felett. Mikor felfigyeltem az órára, már 6:54 volt, ezért csapot-papot otthagyva futottam le a nagyterembe, nehogy lekéssem az eredményhirdetést.

Berontottam a színházterembe, ahol már mindenki ott volt, de Alisha még utánam érkezett, ezért nem tudta, hogy én voltam az utolsó. Nagyon izgultam. Tudtam, hogy a reggeli lepettsége vagy azt jelenti, hogy tényleg jó volt, és a többieket lehagytam, vagy én voltam az első, és csak a tegnapi bénázásunkat tudtam túlszárnyalni, ami már kevésbé lenne szerencsés. Egyre többet agyaltam, és arra jutottam, hogy biztosa így volt, mert a korai időpontom is erre utal, ezért még jobban izgultam, mert talán a többiek még jobbak voltak. Nem tudom, hogy kibírom-e ájulás nélkül ezt az egészet.

- Köszöntöm ismét minden kedves versenyzőt az eredményhirdetésen. Ma nagyon elégedett vagyok, hiszen megmutattátok, hogy mire vagytok képesek, ha előveszitek a legmélyebb képességeiteket. Mindenkinek csak gratulálni tudok, mert ma mindenki megnyerte ezt a versenyt a szemembe, de sajnos két embertől búcsúznunk kell. - Ettől a mondattól teljesen levert a víz. Azt hiszem itt helybe összesek, pedig ülök.

- Külön szeretnék gratulálni a mai nap legjobb táncosának Victoria Grahamnak, aki maximális pontot ért el a koreográfiájára, így ő biztosan köztünk marad a holnapi záró versenyig. - Na ne! Tori? Komoly? A hatalmas esése után még max pontot kapott? Tuit, hogy a másik Kelly, nem lehet, hogy ő essen ki, hiszen tegnap meg ő volt a legjobb. Istenem ne! Annyit készültem, és most vége. Mindent elveszítek egy hülye balett miatt.

- A másik táncos, aki folytathatja a versenyt nem más mint...