14. rész - Welcome-Búcsúbuli

Nick szája teljesen az enyémre tapadt, és minden létező ajakrészecskémet betakarta. Annyira hirtelen történt az egész, fel se fogtam, hogy mi történik velem, de azt éreztem, hogy nagyon kellemes. Mivel majdnem egy üveg bor volt már bennem, ezért egyetlen apró jelét semmi mutattam az ellenkezésnek, nem mintha amúgy szembeszegültem volna ezzel a hihetetlenül finom csókkal. Nick amilyen hirtelen lekapott, olyan gyorsan lépett el tőlem, mire én levegőt sem mertem venni.

- Ne haragudj Haibey. Én nem bírtam tovább várni. Azóta meg akarlak csókolni, mióta először láttalak azon az edzésen. – Már hat hete meg akar csókolni? HAT HETE? Több mint egy hónapja ugyanarról álmodozunk, és csak egy kis bor kellett hozzá? – Tudom, hogy ez váratlanul ért – Folytatta, miközben én továbbra is ledöbbent fejjel álltam előtte. – De most, hogy vége a versenynek, már nincs előttünk semmilyen akadály. Úgy értem, hogy nem lenne előttünk. – Ledöbbent arcom mellé társultak hatalmasra nyílt szemeim is, mert ha nem ittam el az agyam, akkor Nick most tényleg azt kérdezi, ami legmerészebb álmaimban se mert előjönni.

- Te most azt mondod, hogy…

- Én csak tudni szeretném, hogy te mit gondolsz erről, mert megértem, ha most a tánccal akarsz foglalkozni, tudom mennyire fontos neked, és elfogadom, de tudnom kell. – Igen. Ő most tényleg azt akarja, hogy a barátnője legyek. Egyszerűen lefagytam, mert nem tudtam egyetlen nyavalyás hangot sem kiadni, pedig belül üvöltöttem a boldogságtól. Igaza van abban, hogy a tánc a mindenem, de nem akarok tovább várni. Mindig a tökéletes pasit vártam, és talán most eljött, talán Nick az igazi, és bármennyire is imádni fogom a munkám, muszáj helyet csinálnom az életemnek is.

- Én… - nyökögtem halkan, mert bár a választ tudtam, nem bírtam kimondani. Hirtelen elfordultam tőle, hogy levegő után kapkodjak, mert ebben az elmúlt két órában többször kaptam szívrohamot, mint az eddig egész életemben.

- Nyugodtan megmondhatod, ha te máshogy érzel. – Súgta a fülembe, amitől teljesen kirázott a hideg, és átjárta az egész testemet az a bizsergető érzés, ami akkor jön elő, mikor tudod, hogy marhaságot fogsz csinálni.

Mivel egyetlen betű se hagyta el a számat, így máshogy mondtam meg neki, hogy igen, én is akarom. Azóta amióta megláttam, azóta amióta először megszólított. Vele akarok lenni, ezért megcsókoltam.

- Akkor ezt egy igennek veszem. – Mosolygott, miközben a számról nem vette le édes ajkait.

- Nyertem! - Jelentettem ki üvöltve, mikor beléptem a házba, ahol Sharon már tűkön ülv várt engem, majd egymás nyakába borulva repdestünk az örömtől.

Még aznap hazaértve elmeséltem mindent Sharnak, aki kitörő örömmel fogadta a híreket, bár egyúttal szomorú tekintete a lelkemig hatolt, amitől igen nagy bűntudat kezdett gyötörni, hogy itt hagyom őt. Bár nem mondta, én tudtam, hogy amennyire örül a győzelmemnek, olyan nagy fájdalmat is okoz neki, hiszen egyedül kell itt maradnia Lawaspringben, míg én az ország másik felén leszek Clayfieldbe.

Mindketten egyetértettünk abban, hogy ezt a győzelmet egy sima iszogatással nem lehet megünnepelni, valami hatalmasat kell buliznunk, egy fergeteges több napos paritval, amit soha nem fogunk elfelejteni, és „méltó” – már amennyire egy részeg lány az lehet – befejezése lenne az itteni életemnek. 

Erről jut eszembe, talán fel kéne hívnom az anyámat. Tudnia kell, hogy elkötözök, és ha a tévében meglát, ne kapjon szívrohamot. Ami azt illeti, azt hiszem, Nickről még nem mesélek neki, hisz még én is alig fogtam fel, hogy egy hírességgel vagyok együtt. Elméletileg, bár nem tudom, hogy pontosan mi ez, vagy meddig fog tartani, de most boldog vagyok, és nagyon jól kijövünk egymással, ezért bármi lehet még belőle. Másnap rögtön el is intéztem a telefont anyámmal, aki nagyon lelkes volt, és igazán örült a boldogságomnak. A következő teendő a parti, a hatalmas buli, amit meg kell szerveznünk. Nick egy fantasztikusan szédületes ötlettel állt elő, amivel mindkettőnket levett a lábunkról. Azt javasolta észveszejtő bulinkra, hogy tartsuk a tengerparti nyaralójába, ahová rengeteg embert meghívhatunk, és ő fizet mindent. Sharon egyből igent mondott a javaslatra, bár én a pénz miatt húztam egy kicsit a szám, de végül felesbe egyeztünk meg, így Sharonnak nem kell aggódnia a költségek miatt.

Hála Nicknek még a héten sikerült mindent elintézni, így a hétvégén már utaztunk is le a tengerpartra, ahol életünk legnagyobb bulijába lesz részünk. Remélem. Valahogy meg kell hálálnom Nicknek a sok segítséget, szinte mindent ő intézett el, míg Shar és én csak az embereket invitáltuk. Azt hiszem, hogy ha én vezetek le a partra, talán jobban érezné magát a lelkiismeretem, és Nick is látná, hogy elszánt vagyok az ügy érdekében.

- Remélem mindent bepakoltunk, mert egy darabig nem akarok visszajönni. – Mondtam hangosan és vigyorogva, majd beletapostam a gázpedálba, és másfél órán keresztül meg se álltam. Mivel ez Nick nyaralója, ezért az autópálya után kénytelen voltam átadni a volánt, hogy ő vezessen. Háromnegyed óra után már ott is voltunk a csodálatos tengerparti házikónál.

- Ez annyira izgi. Ez lesz életünk legjobb hétvégéje! – Kiáltozott Sharon, miközben a csomagokat pakoltuk ki a kocsiból.

Mint egy álom, olyan volt ez az egész történet. Tökéletes pasi, tökéletes barátnő, egy tökéletes munka, és egy tökéletes nyár kezdete. El se hiszem, hogy annyi balszerencse után ez velem történik meg, mintha egy jótündér elvarázsolt volna, és most az álmaimban élnék, csak ez a valóság. 

Szinte remegtem a boldogságtól, mikor megpillantottam a partra vetődő hullámokat az ablakból. El se hiszem, hogy itt vagyok, hogy Nick velem van, és minden annyira makulátlan, túl szép, hogy igaz legyen ez az egész.

Azonnal kikapartam a fürdőruhám a táskából, és lesiettem, hogy csobbanjak az édes sós vízbe. Pár perc elteltével Sharon és Nick is követett, és remek egy remek napot töltöttünk el együtt. 

Mint egy kisgyerek aki először kap cukorkát, úgy örültem a tenger hullámainak, amint az a tesemhez csapódott. A lábujjaimat belemélyesztettem a puha homokba, és csak élveztem a napsütést. Tényeg nagyon régóta nem éreztem magam ennyire boldognak.

Alig kellett pár perc, és már a többiek is belevettették magukat a sós víz habjai közé. Sharon még sosem járt a tengernél, ami rólam és Nickről nem mondható el, így az ő boldogsága talán még az enyémet is felülmúlta. Egész nap a hullámok között viháncolt, és a száját nyalogatta a sós íz miatt. Órákig áztattuk magunkat a vízben, mire az éhség közbe szólt.

Mivel Sharon kimaradt az anyagiakból, ezért vállalta, hogy elékszíti két napig a vacsorát.

- Srácok, mit akartok enni? - Kérdezte Sharon, mikor bejöttünk a partról.

- Nekem mindegy. Farkaséhes vagyok, szóval mindent megennék. - Válaszoltam.

- Nekem is mindegy, csak jó sokat csinálj.

Amíg készül a kaja, felmentem a szobámba, hogy lemossam a testemre ragadt homok és só keverékét, majd tiszta ruhát öltsek az estére. Már majdem kész voltam, mikor egy meleg és gyengéd kézpár fonódott a derekamra, és Nick édes illatát éreztem. Teste az enyémhez simult, és finom csókokat lehelt a nyakamra, amitől teljesen begerjedtem. Ismét az bizsegést éreztem a testemben, ezért megfordultam, hogy a gyönyörű kék szemébe nézzek.

- Sharon már elkészült a vacsival? – Kérdeztem izgatottan, és láttam rajta, hogy sejti mit forgatok a fejembe.

- Azt hiszem még kell neki egy kis idő. – Vigyorgott Nick, és felkapott a földről, úgy, hogy a lábam se érte azt, majd lassan az ágyig vitt, ahol óvatosan ledöntött, és csókolni kezdett. Nem kellett sok idő, hogy lekerüljenek rólunk a ruhadarabok, és megtörténjen, amire már mindketten vártunk.

- Annyira csodálatos vagy. – Mondta Nick, s közben végig nézett a lábujjamtól, a fejem tetejéig. Egy percig sem kellett gondolkodnom azon, hogy mi járhat a fejébe, de mivel úriember, ezért ő sosem mondaná ki. Meg akartam neki hálálni, azt a sok dolgot, amit értünk és a kapcsolatunkért tett eddig. Még kell egy kis idő, mire megszokom, hogy Nick-el járok, de eddig nagyon is tetszik a dolog. 

Az időzítésünk tökéletes volt. Sharon épp akkor készült el a kajával, mikor mi kuncogva lebillegtünk a lépcsőn. Nagyon jól telt az első nap, de holnap lesz az igazán fergeteges este, mikor jönnek a többiek, és belecsapunk az éjszakába.

- Holnap egy csomó mindent el kell még intéznünk a bulival kapcsolatban. - Idegeskedtem az asztanál, miközben finom gnocchit majszolgattuk, amit Sharon csinált.

- Ne aggódj Haibey. Mindent elintézek, nektek csak bulizni kell. - Nyugtatgatott Nick, amiért igazán hálás voltam neki, hisen már hetek óta óriási nyomás van rajtam, és szeretném egy estére elengedni.

Másnap mire mindennel elkészültünk már épphogy elkezdődött a bulink. Az elején Nick mondott egy rövid beszédet arról, hogy miért is csináltuk a partit, majd felszólított mindenkit, hogy érezze magát nagyon jól.

- Nem tudom, hogy hogy hálálhatnám meg neked ezt a csodás estét. - Köszöntem meg már ezredjére Nicknek a bulit.

- Ugyan már. Semmiség volt az egész, és hidd el megérdemled, hogy egy este csak rólad szóljon.

Nos, valóban csak rólam szólt, mindenki gratulációkkal keresett meg, és olyanokkal is kezet fogtam, akiket nem is ismerek. Jó volt végre érezni azt, hogy valamit jól csináltam az életben.

Az egész este úgy alakult, ahogyan azt elterveztük. Mindenki eljött, akit meghívtunk, kivéve Torit, bár nem is értem, hogy őt minek hívtuk meg, de mindegy is. Talán jobb is, ha nincs itt. A buli egyszerűen fantasztikus volt, a hangulat eszméletlen volt minden percben, és mindenki nagyon jól érezte magát. Volt ivás, alvás, ivás, sírás, ivás, szerelem, ivás, hányás, ivás, alvás. Ja nem, egy ivást kihagytam. A lényeg, hogy ez volt életem legklasszabb bulija, és legjobb hétvégéje is egyben, és szerintem Sharonnak is. 

Másnap csak késő délután indultunk haza, előtte még ki kellett józanodnunk, és egy utolsót pancsolni a tengerben.