19. rész - Riválisok

Hazafele nagyon siettem, mert Nick ma átjön, és azt mondta, hogy itt is alszik, ezért egy finom vacsival akarom meglepni őt. Miután hazaértem neki is kezdtem főzni, és egy kicsit fel is takarítottam a házat, majd elmentem zuhanyozni és készülődni. 

Mikor már az utolsó simításokat végeztem magamon, akkor jött az üzi: „Bocsi Haibey. Bent kell maradnom a városban, nem érek oda időben. Bepótoljuk! <3” – Jellemző. Mikor épp kész vagyok, akkor kell szólnia, hogy nem is jön. Mit csinálok ezzel a rengeteg kajával? Álltam tétlenkedve a szoba közepén.

Végül mindent bedobozoltam, az összes kaja érintetlen volt, mivel egyedül nem akartam enni, és az étvágyam is elment, úgyhogy levetkőztem és bedobtam magam az ágyba. Dühös voltam, de inkább ideges, mivel nem tudtam, hogy kire haragudjak. Nem lehetek mérges Nick-re, hiszen csak a munkáját végzi. Tudtam, hogy nehéz lesz, muszáj viselnem a következményeket.

Mikor vízszintesen tehetetlenkedtem, eszembe jutott Sage és a hanga. Hogy lehet valaki ennyire jó valamiben, és közben egy nagyképű idegesítő alak. Vagy csak én ismertem félre? Talán nem is idegesítő, csak rossz napja volt, és félreértettük egymást. Maya imádja őt, és mindenki kedveli, talán én néztem félre a dolgokat. Az lesz a legjobb, ha új lappal kezdek vele, és holnaptól megpróbálok normálisan viselkedni, akkor majd kiderül, hogy milyen is valójában.

Reggel mielőtt elindultam volna, az az ötletem támadt, hogy a rengeteg megmaradt ételt esetleg be is vihetném a stúdióba a többieknek. Biztosan örülnének egy kis házi kosztnak. Összekészítettem a kajákat, és elindultam a kocsim felé.

A stúdió konyhájába mentem először. A sok cuccot lapakoltam a kezemből a pultra, és az ételt hűtőbe akartam tenni, hogy a többiek majd megtalálják. Nem időztem túl sokat, mégis megtaláltak bizonyos nem kívánt személyek.

- Azt hiszed egy kis kajával nálunk is bevágódhatsz? – Kérdezte Sage bunkón, mire a gyomrom szinte azonnal, reakciószerűen görcsbe rándult a hangjától. Azt hiszem, hogy ez elég sértő rám nézve, de ezt le kell nyelnem Nick miatt, amíg mindenki elhiszi, hogy nem használom ki őt. Vettem egy mély levegőt, majd mit sem törődve a sértegetéssel megfordultam.

- Ne már haver. Csak kedves akar lenni velünk. – Válaszolta Jason meglepő módon, miközben engem és a kajákat vizslatta. Igen, tényleg megvédett a haverja előtt.

- Csak gondoltam örülnétek egy kis főtt kajának. Tegnap túl sokat főztem, és megmaradt. – Próbáltam lelkes maradni, de Sage szavait folyamatosan visszajátszotta az agyam.

- Csak nehogy aztán mind a kórházban kössünk ki. – Azt hiszem ezzel a mondatával már túl messzire ment. Minél kedvesebb vagyok, ő annál jobban utál. Próbáltam eltűrni, mert új vagyok, de ez a vádaskodás már túlmegy minden határon.

- Azt hiszed, csak azért mert te vagy a nagy Sage Riley, tökéletes vagy? Itt bent lehet, hogy te vagy a főnököm, de semmi közöd ahhoz, hogy milyen életet élek, és kivel. És ha még egyszer megvádolsz valamivel, esküszöm, hogy nem állok jót magamért. – Léptem hozzá közelebb, és egyenesen a szemébe mondtam minden egyes szót. Láttam az arcán, hogy ledöbbent, de hé, még én is meglepődtem magamon. Szerintem egy ideig most békén fog hagyni.

Minden cuccomat ott hagytam a konyhába, az se érdekel, ha a kutyának adják. Bementem Alisha termébe, de csak Maya volt bent.

- Szia Haibey! Alisha ma nem tud eljönni, mert az új dalán dolgozik. Ha jó kislány leszel, akkor kapsz egy kis meglepetést.  – Mondta izgatottam Maya, amitől egyből jobb kedvre derültem. Úgy tűnik itt egyedül csak Sage-nek okozok fejfájást, a többiek kezdenek megkedvelni. Maya és én remek csapat voltunk ma. Minden lépést újra átvettünk, hogy holnap kezdhessünk az új mozdulatokat.

- Ígértem neked valamit. – Mondta Maya, én pedig izgatottan visszafordultam, hogy megtudjam miről is lehet szó.

- Szóval. Alisha azt akarja, hogy legyen önbizalmad, és tényleg 100%-osan beleadj mindent, hogy a csapat tagja legyél.

- Én mindent beleadok. - Vágtam rá azonnal.

- Igen tudom, – mosolygott - ezért azt mondta, hogy holnaptól, ha van kedved, akkor délutánonként, mikor vége az edzésnek, itt maradhatsz, és kitalálhatsz egy teljesen új koreót, amit az októberi fesztiválon előadhatsz.

- Jézusom, ez most komoly? Ugye ez nem csak valami vicc. – Ujjongtam izgatottam, és próbáltam elhinni Maya szavait.

- Igen, ez halálosan komoly. De ha bevállalod, akkor muszáj lesz végigcsinálnod. Menni fog?

- Még szép, hogy menni fog. Én leszek a legjobb újonc a Hildreth Stúdióban.

Hazafele le sem lehetett törölni a mosolyt az arcomról. Nagyon boldog voltam, hogy Alisha ennyire megbízik bennem. Úgy döntöttem, hogy ha haza érek, rögtön neki is állok, hátha holnap már be kell mutatnom valamit, és nem akarok csalódást okozni. Mint eddig minden elszánt tervemet az élet folyamatosan keresztbehúzta, ezért ez sem maradhatott ki a sorból, bár ennek az akadálynak nagyon is örültem.

Mikor beléptem az ajtón Nick várt rám egy megterített asztallal, rózsaszirmokkal és gyertyákkal. Akkor értem el boldogságom tetőpontját, és egyenesen a karjaiba ugrottam örömömben.

- Annyira szeretlek. – Súgtam a fülébe, majd egy lágy csókot nyomtam a szájára.

Másnap még mindig törhetetlen volt a boldogságom, és ez egész nap így is maradt. Megbeszéltem Alsihával, hogy mától kezdem a külön próbát a táncomhoz, így mikor ők hazamentek, én még maradtam gyakorolni.

- Nem elég feszesek a mozdulataid. – Mondta mögöttem egy hang, és amikor megfordultam Sage állt az ajtóban.

- Hogy mi? – Kérdeztem vissza rögtön, hogy meg tudjam mi a baja a mozdulataimmal.

- Ha csinálsz valamit, akkor erővel csináld. Ha kinyújtod a karod, akkor nyújtsd ki normálisan. Csak úgy maradhatsz, ha tökéletes leszel hercegnő. Zárok. Menj haza!– Ismét elővette azt a bunkós hangnemét, amit annyira, de annyira utálok, de nem szólhattam vissza, hiszen ő a főnököm, vagy mi. Csak csendben megfordultam, és előröl kezdtem mindent, de hallottam, hogy a léptei távolodnak, és megnyugodtam, hogy elment.

- Csak úgy maradhatsz, ha tökéletes leszel hercegnő. Nem vagyok hercegnő. – Ismételtem kifigurázva a szavait, miközben a mozdulatokat gyakoroltam. Nagyon felidegesített, hogy hercegnőnek szólított, mert fogalma sincs arról, hogy ki vagyok, és min mentem keresztül. Nem akartam itt éjszakázni, így mikor befejeztem a koreót, fogtam a cuccaim, és haza indultam.

Az egész hetem így telt el. Mikor egyedül maradtam, és Sage a közelben volt, mindig talált okot, amiért belém rúghat. Folyamatosan cikizte a táncom, mert új vagyok, és a Nick-es kapcsolatom napi téma lett nála. Kezdett nagyon elegem lenni belőle, mert az egy dolog, hogy új vagyok, és nyílván nem vagyok profi, mint ők, de a magánéletemmel senki ne foglalkozzon. Nem hittem volna, hogy van idegesítőbb ember Torinál, de be kell ismernem, hogy Sage 100-szor rosszabb nála, és az, hogy a főnököm, csak rátesz még egy lapáttal, mivel nem szólhatok vissza neki.

Épp a konyha felé tartottam, így muszáj volt elmennem Sage terme előtt, aki nem hagyta ki a lehetőséget, mikor meglátott az üvegajtón keresztül.

- Hercegnő, hozz nekem, és a srácoknak innivalót. A profik megizzadnak az itt töltött idő alatt, de valakinek a kiszolgálás talán jobban megy. – Mondta nevetve, mikor meglátott elhaladni az ajtó előtt. Úgy döntöttem, hogy nem veszem magamra a dolgot, és ha ideges leszek, attól ő csak jobban élvezi a szívatást, így próbáltam én is visszavágni valami frappánssal.

- A profik azért profik, mert mindent jobban csinálnak, hozz magadnak innivalót, én csak ezt is elrontanám. Egyébként ideje felfognod, hogy nem csicskásnak jöttem ide. Nem fogok se téged, se senkit kiszolgálni. – Mondtam mérgesen, majd egy határozott mozdulattal megfordultam, és visszamentem Alisha termébe. Olyan jó érzés volt végre beolvasni neki, az egész hetes basztatása miatt. Remélem felfogta, hogy azért mert új vagyok, nem beszélhet így velem. Vagy ez a lehetőség van, vagy holnap kirúgnak, mert tiszteletlen voltam, de akárhogy is. Megérte!