Halloween minisztori: Haunted House

- Csokit vagy csalunk? – Kiáltotta a két jelmezes kislány a ház melletti kis asztalnál az édességre várva.

- Nagyon szép kosztümök. Egy bohóc, és egy méhecske. Vegyetek csokit. – Mondta mosolyogva egy idősebb nő, aki az ünnepek szellemében jelmezt húzott, és a hagyományokat tisztelve, a ház előtt várva a gyerekeket, csokit osztogatott.

A két kislány belemarkolt a cukros tányérra, majd egy jókora adaggal megtömték a zsákjukat, és tovább álltak a következő házhoz.

- Anne van egy ötletem. – Mondta izgatottam a szőke hajú lány Anne-nek.

- Felejtsd el! Biztosan nem megyek be abba a házba Clara. – Válaszolta feldúltan Anne.

- De miért? Tavaly megbeszéltük, hogy most bemegyünk oda.

- Igen, de akkor még hárman voltunk. Meghant még mindig nem engedik ki a kórházból, és az ő ötlete volt. Majd jövőre elmegyünk vele. – Mondta Anne, és elindult a következő házhoz, ahol édességek várták.

- Nem fogja megtudni. Én látni akarom. – Mondta határozottan, majd lehagyva Anne-t, a sötét és ijesztő ház felé indult. Anne utána szaladt, bár lelkesedése a föld alatt hánykolódott valahol, nem akart egyedül maradni Halloween éjszakáján.

- Ne hülyéskedj Clara. Mi van, ha tényleg igaz, amit beszélnek? – Szólította fel Anne Clarat, aki már elindult az ajtó felé.

- Ti mit csináltok itt? – Kérdezte egy gyermeki hang a hátuk mögött.

- Húzz el innen Tommy. Ez nem pisiseknek való. – Kiabált Clara az érkező Tommy-ra.

- Clara menjünk mi is, talán bajunk esik. – Kérlelte Anne a határozott lányt, aki már kopogáshoz emelte apró kezecskéjét.

- Ha nyuszik vagytok, akkor menjetek el. – Mondta, majd két halk kopogással vetett véget a beszédnek, és hirtelen síri csend lett a ház körül. – Látjátok? Semmi sem történt. – Mondta Clara, majd öntelt vigyorral az arcán megfordult, hogy odasétáljon a többiekhez.

- Neee! – Kiáltott fel Clara, miközben a földre rogyott, és fejét a magasba emelte.

- Clara! – Kiabált Anne is, aki annyira megrémült, hogy segítségnyújtás helyett, inkább kettőt hátralépett.

- Engedj el! – Kiáltotta ismét Clara, aki ezúttal a nyakához kapott, majd fuldokolni kezdett.

- Én ezt nem akartam. – Szólalt fel Tommy is, majd iramos léptekkel tovább állt, és ott hagyta a két lányt a bajban.

- Clara ne! Kérlek! – Sírva kiabálta Anne barátnőjének. Kétségbeesett, mikor meglátta, hogy Clara a földre esik, és nem moccan. Erőt vett magán majd odaszaladt, hogy segítsen neki. – Clara, Clara. Jól vagy? Kérlek válaszolj! – Könyörgött barátnőjének, aki még mindig mozdulatlanul feküdt a kísértetház tornácván. – Mondtam, hogy ne jöjjünk ide. Miért nem hallgattál rám? – Sírta szavait Anne, miközben próbálta Clarat észhez téríteni, de ekkor egy nagyon gonosz kacaj tört ki.

- Ha láttad volna a képedet. – Nevetett Clara, mikor felemelte fejét, hogy megpillantsa kétségbeesett barátnőjét.

- Te nem vagy normális. – Ordított ár dühösen Anne, majd otthagyta barátnőjét, és megfordult, hogy itt hagyja ezt a rémisztő házat.

- Várj már Anne! Csak vicc volt.

- Nem volt vicces. Nagyon féltem, és aggódtam érted. Hogy tehettél ilyet?

- Halloween van. Mindent lehet. Látod, hogy nincs itt senki. Gyere nézzünk körül bent.

- Neked teljesen elment az eszed? Azt hittem, hogy annak a lánynak a szelleme éppen megfolytott, és most be akarsz oda menni?

- Csak benézek, hogy milyen a ház. Semmi nem történt. Csak egy percet. – Könyörgött a lánynak Clara.

- Te nem vagy normális. – Mondta Anne, de Clara megragadta a karját, és egészen az ajtóig húzta. – Clara, én nem akarok bemenni. – Ismét tiltakozott, de Clarat nem érdekelte a dolog, már ki is nyitotta a régi nyekergő ajtót.

- Csak egy perc. – Mondta újból, és Anne szemeibe nézett, aki végül megadta magát, és lassú, óvatos léptekkel beléptek a házba egy darabka gyertyával, hogy világítani tudjanak a sötétbe.

- Hahó! – Szólalt meg halkan Clara, de Anne vállba ütötte, és mérges tekintettel jelezte, hogy ne szólaljon meg. – Látod? Ettől féltél? Mondtam, hogy nincs… - Bizonygatta igazát Clara, de ekkor becsapódott mögöttük az ajtó. Odafutottak, de zárva volt. Bármennyire próbálkoztak, nem tudták kinyitni.

- Ez remek. Most itt ragadtunk.

- Nyugi. Biztosan a szél volt. Keressünk egy másik ajtót. – Mondta Clara. Anne nem tartotta túl jó ötletnek a sötét házba való kóválygást, de tudta, hogy nincs más lehetőségük kiszabadulni innen. Elindultak befelé, de hirtelen egy félelmetes sikítást hallottak az emeletről.

- Van itt valaki? – Kérdezte ismét Clara, de ezúttal hangja remegett, és Anne kezét fogta. Pár másodpercig csönd volt, így ismét az ajtót keresték, ahol kijuthatnak az egyre ijesztőbb épületből.

- Clara, én nagyon félek. Valamit itt nincs rendben.

- Biztosan a huzat volt. – Mondta nyugtatóan Clara, de ekkor ismét hallották a sikítást, és a könyvek, a mellettük lévő polcról sorra leesetek a fölre. Ekkor mindkét lány sikítani kezdett, és ölelkezve álltak ott, a félelemtől megdermedve. A sötétségből egy piros pöttyös labda gurult elő, egyenesen a lábukhoz.

- Ez az a labda? – Kérdezte félve Anne, és mindketten ugyanarra gondoltak. Ez az a labda lehet, amivel Renaya játszott, mielőtt apja elvágta a torkát? A két lány most már reszketett, mint a kocsonya, és moccanni sem bírtak a rémülettől. Ám a legijesztőbb rész még most kezdődött, a gyertya, amit Clara szorongatott a kezében, hirtelen elaludt, és ekkor a lépcső tetejéről szűrődő hangok felerősödtek, és sorba nyikorogni kezdett minden lépcsőfok. Tisztán lehetett hallani, hogy valaki lefelé jön az emeletről, de a két lány semmit sem látott a vak sötétben. 

Mikor már annyira közel jártak a hangok, hogy szinte mellettük lépkedett valaki, mindketten elsírták magukat, és könyörögni kezdtek az életükért. A hold fénye bevilágított az ablakon keresztül, így némi fény megvilágított a hatalmas házat, de még mindig nem láttak tisztán. Pár másodpercig csönd uralkodott a szobában, majd egy halk levegővételt hallottak egyenesen a hátuk mögül. A két lány összenézett, és nagyon lassan fordultak meg, mivel nem tudták mit fognak látni. 

Óvatosan az ellenkező irányba néztek, ahol a sarokban egy fekete árnyat láttak, majd kirajzolódott egy gyermek alakja. Most már tudták, hogy ő az, aki a levegőt veszi, mert tisztábban hallották a hangokat, és látták, hogy a lány mocorog. Mindketten rettenetesen féltek, de nem mertek megmozdulni, hogy hátráljanak, és ekkor a fekete alak mozdult meg. Lassan megfordult, majd hirtelen feléjük kezdett szaladni, ekkor a két lány összekapaszkodva sikítottak, miközben a sötét alak feléjük rohant. Mikor odaért, a két lány szinte elvesztette az eszméletét, de egy ismerős nevetésre odakapták a fejüket, és ekkor vették észre, hogy ez a sötét alak mellettük nem más, mint Meghan.

...

- Te nem kórházban vagy? – Kérdezte értetlenül Clara.

- Ez volt a lényeg. Jól megijedtetek. – Nevetett fel Meghan, majd megölelte a két lányt, kiknek a szívverésük, szinte négyszeresére gyorsult, és talán még mindig nem fogták fel, hogy ki is áll előttük.

- Ez nagyon gonosz volt, azt hittem meg fogunk halni.

- Ugyan már. Ez csak egy ártatlan tréfa volt, amiért eljöttetek nélkülem a házba.

- Tudtad, hogy eljövünk, igaz?

- Persze, hogy tudtam. Gondoltam kicsit eljátszok veletek.

- Nekem nincs kedvem tovább halloweenozni. Menjünk inkább haza. – Mondta Anne, majd elindult az ajtó felé.

- Menjetek csak, én még maradok, hátha más is betéved ide. Lányok! Szeretlek titeket! – Mondta Meghan, majd eltünk a sötétségbe.

- Ez a csaj biztos, hogy beteg. – Mondta nevetve Clara, majd Anne-el kisétáltak az ajtón, ami ekkor már tárva nyitva volt. A két lány egyenes Claraék házához siettek, majd befutottak a házba, ahol már Clara anyukája várta őket.

- De jó, hogy mindketten itt vagytok. – Mondta idegesen Clara anyukája.

- Ne is mondd anya. Ha tudnád mi történt velünk. Soha többé nem ünneplem a Halloweent.

- Lányok! Valamit el kell mondanom. – Kezdte ijesztően ismét, majd a két lányra nézett.

- Mi történt mama? – Tette fel rémülten a kérdést Clara, mikor meghallotta anyja zavart hangját.

- Ez most nagyon nehéz lesz, de kérlek, nyugodjatok meg. Egy órája hívott Meghan anyukája. A kórházba hívták, mert Meghan rosszul lett, és mikor beért hozzá, akkor már Meghan, ő már nem élt. Meghan meghalt. – Az utolsó mondatnál a két lány riadtan egymásra nézett, és mindkettőjük fejébe ugyanaz a gondolat járt. Ha Meghan egy órája meghalt, akkor hogy láthatták őt tíz perce?