2. rész

Napok teltek el.

Eldor nem hallgatott tovább. Meg sem állt a lánya szobájáig.

– Jó reggelt.

– Néked is leányom. Fontos mondani valóm van.

– Amióta hazajöttél, alig szóltál hozzám – mondta a lány. Eldor kissé elszégyellte magát:

– Nem volt szándékos. Ne haragudj.

Kaylin megnyugodott, azonban érezte valami nagyon fontos és lényeges fog elhangzani a szobában, ami talán még az életét is megváltoztathatja.

– Őrült világban élünk. Merlik barátommal a legutóbbi utunk során, ezt még jobban megtapasztaltuk. Innen nem messze, az egyik falut porig égették. A lakói szinte mind elevenen elégtek. Kaylin, édesanyádat boszorkánysággal vádolták meg és ezért máglyán végezte. Nem volt boszorkány. Az irigyei vádolták meg őt.

Kaylin már lehajtott fejjel hallgatta apját, aki pedig folytatta tovább:

– Szeretnélek biztonságban tudni. Kainan atya a gondodat viselné, még akkor is, amikor én már nem leszek. Megkérlek, menj hozzá feleségül.

Kaylin hallgatott. Ehhez, egy szót se tudott hozzáfűzni. Eldor távozott, remélte, a lánya megérti őt és nem ítéli el ezért.

A nap közepén, Jared érkezett a házuk elé. Apró kavicsok dobálásával jelezte a lánynak a jelenlétét.

– Szép napot!

– Üdv! Atyád otthon van?

– Nem, nincs. Nemrég ment el vadászni.

– Gyere, menjünk el mi is valahova.

Kaylin tétovázott, majd beadta a derekát.

A piacon haladva, csodálta a békés embereket. Jared még ekkor is, alig-alig vette le a szemeit a lányról:

– Látszik mennyire jobb neked idekint.

– Most tényleg jó.

Jared megfogta a lány kezét és elhúzta őt a templomkertig, ahol gyakorolni szoktak.

Jared ledőlt Kaylin mellé, a fűre.

Kellemesen fújt a szél. A madarak ágról-ágra ugráltak.

– Nézd – mutatott fel egy ágra Jared, ahol egy mókus mászott. Mosolyogva figyelték minden mozdulatát.

– Kainan atya nincs itt? – kérdezte a lány. Jared felült:

– Nincs, a többiekkel már kora reggel távozott. Valami esküvőre készülnek. Bár tudnám kiknek az esküvője lesz…

Kaylin lehunyta szemeit:

– Azt hiszem, én tudom.

Jared felé tekintett:

– Atyád újra megházasodik?

A lány csak hallgatott. Nem akart és nem is volt képes válaszolni. Jared visszafeküdt mellé, s türelmesen várta a lány válaszát.

A napot már a dombok és fák lobjai takarták. A két ifjú szótlanul elindult hazafelé. Félúton pedig megálltak.

– Kainan atya engem vessz feleségül.

Jared nagyon meglepődött:

– Lehetséges ez? Tudtommal a papok nem házasodhatnak.

– Kainan atya, nem akármilyen pap. Őt sokan megbecsülik és tisztelik. Hatalmával bárkit meg tud védeni, még az inkvizíciótól is.

Jared sóhajtott:

– Bár csak idősebb lehetnék…

– Miért?

– Mert akkor feleségül vennélek.

Kaylin végre elmosolyodott. Jared örült ennek. Majd folytatták útjukat.

Már majdnem megérkeztek, amikor Eldor megpillantotta őket.

Gondolta lemarad, így nem zavarja meg társalgásukat:

„– Sajnálom, hogy Jared még ily fiatal. Ha erősebb lenne, akkor ő hozzá adnám a lányom. Szomorú, hogy a fiúnak esélye sincs megélni a felnőttkort” – búslakodott a férfi, gondolataiban merengve.

Jared kézcsókkal búcsúzott a lánytól, ahogy az egy férfihoz illik.