3. rész

Két évvel később…

Kaylin és Jared, fiatal felnőttekké cseperedtek. Nem hitték volna, hogy a fiú megéli e kort. Bár a sok tanulás, még így se hozta meg a várt eredményt.

A kis településen hamar híre ment, a fülnek nem megszokott esküvőnek. Senki se szólta le a furcsa párt, hisz Kainan atya igen kiemelkedett személy. Habár vak volt, úgy gondolták, Kaylin és ő kiegészítik egymást.

A lány alig mozdult ki a szobájából.

Kainan pedig gyötrődött. Zavarta a vaksága. Látni akarta menyasszonyát, és nem csak hallani, mily szép és elbűvölő.

Jared a papnál lakott. Árva révén, Kainan atya nevelte fel. Az utóbbi napokban, feltűnt neki a gyámja titokzatossága. Valahogy nem olyan volt, mint azelőtt. Egyik nap akarata ellenére, olyas valamit hallott, amit nem kellett volna.

Az atya az egyik hűségeséhez fordult segítségért:

– Merlik, te a hatalmas szörny király fivére vagy. Tudnál valami sötét varázslatot ajánlani, hogy újra láthassak?

A hosszú vörös hajú férfinak a lábai, a földbe gyökereztek. Ahogy a fiúé is, oda kint.

– Honnan tudod, ki vagyok valójában?

– Remek álca, remek varázslat – ismerete el a pap - Aki ily ügyesen elrejtőzik egy faluban, az emberek között, annak bizonyára nagy hatalma van. Feltűnt a hatalmad, mely nem a fehér mágiára vall. Fivéred szeme az enyém, ő bennem van elzárva.

– Tudom, ezért is csatlakoztam hozzád. Ha melletted vagyok, akkor ő nem térhet vissza, mert én azt ugyan nem hagyom.

– Nem is kell. Úgy akarok látni, hogy ő ne támadjon fel.

– Sajnálom barátom, de lehetetlent kérsz tőlem. Az én erőm erre nem képes. Fogad el magad, úgy ahogy vagy. Lehet, a menyasszonyod idővel rá jön, hogy pusztíthatja el benned a fivéremet. Egy nap láthatod majd őt és világot, ahova egykor beleszülettél.

Jared remegve távozott. Attól a pillanattól kezdve, nem szívesen tartózkodott az atya és Merlik közelében. Kainan atya is elvonult, s tovább kutatott.

Már csak egy nap volt vissza az esküvőig. Jared alig aludt.

Folyton Kaylinra gondolt. Úgy döntött, megossza vele a hallottakat.

Kaylin még az este folyamán fogadta őt:

– Miért jöttél el hozzám ilyen későn?

– Úgy érzem, tudnod kell valamit, Kainanról.

– Mégis micsodát?

– De előbb kérlek, válaszolj a kérdésemre. Azért mész hozzá, mert félsz, vagy mert annyira szereted?

Kaylin sóhajtott, majd így válaszolt:

– Apám akarta így, nem én.

– Kainan nem ember, hanem egy démon. Sötét terveket sző. Attól tartok, a tervei között szerepelsz te is. 

– Hogy mondhatsz ilyet?

– Kaylin, kérlek, higgyél nekem. Tudom mennyire szereted édesapádat és mennyire tiszteled. Ne menj hozzá Kainanhoz.

– Akkor mit tegyek?

– Szökj el velem.

– Nem tehetem. Sajnálom Jared.

Kaylin már épp az ajtó felé tartott, amikor Jared utána szólt:

– Ha meggondolnád magad, holnap az esküvő előtt, várlak a folyónál, az erdőben.

Kaylin fel-alá járkált szobájában. Nem tudta kiverni gondolataiból Jared szavait. Nem szereti Kainant úgy, ahogy azt tőle elvárnák. Sőt, hozzá se akar menni.