22. rész - A karnevál
Bármennyire is hihetetlen Sage egész héten nem szólt hozzám. Semmi Nickes dolog, semmi hercegnő. Nagyon örültem, hogy végre nem hallom a hangját, és nem kell attól félnem, hogy mikor köt belém a folyosón. Szerintem csak a fellépés miatt volt, lefoglalta a sok próba és a gyakorlás, nem volt ideje engem baszogatni, de legalább egy nyugodt hétnek nézünk elébe.
Ma van a fesztivál első napja, és ma van a fellépésünk is. Sharon még pont el tud jönni este a koncertre, és másnap már repül is vissza. Nick két perce hívott, hogy késni fog, de az előadásra odaér. Sajnos semmit sem tehetek, hogy Nick és én közelebb kerüljünk egymáshoz. Mindketten folyamatosan dolgozunk, és már alig látom őt. Nagyon hiányzik, és nagyon szeretném ha ma látna engem, és büszke lenne rám, de attól félek, hogy el se fog jönni.
Nagyon ideges lettem, mikor odaértünk végre odaértünk, és megpillantottam a karnevál zajos képét. Rengeteg ember eljött, és kezdtem kételkedni önmagamban. Talán nem kellett volna, rögtön az első körbe ezt magamra vállalni, ezen felül én vagyok az első fellépő, mivel megcserélték a sorrendet, ha még magában ez nem lenne elég stressz nekem. Sharon és Alisha is próbáltak nyugtatni, de semmi eredménye nem volt az erőfeszítéseiknek. Annyira lámpalázam lett, hogy komolyan kezdtek aggódni értem. Alisha elhívott egy kevésbé mozgalmas helyre, ahol egy pohár átlátszó löttyött nyomott a kezembe.
- Bocsi Alisha, de nem hiszem, hogy a dehidratáció lenne a probléma. – Mondtam kétségbeesetten, és visszatoltam a pohárkát.
- Idd meg! – Mondta szigorúan, és csaknem lenyomta a torkomon az égető piát.
- Ez az, amire gondolok? – Fanyalogtam, mikor lecsúszott az alkoholtartalmú lé a torkomon, miközben végigégette az utat a gyomromig.
- Ha bárkinek elmondod, te is bajba kerülsz, és akkor is, ha emiatt elrontod a táncod. – Csaknem megfenyegetett a fellépés előtt pár perccel, amitől be kellett volna pánikolnom, de úgy tűnik tényleg hatott a „gyógyszer”, és kezdtem megnyugodni.
Mire a színpadra értem, már teljesen elmúlt a félelmem, és a maximumot hoztam ki önmagamból, amire rásegített a folyamatos vigyorgásom, így akkor se vették volna észre, hogy elrontom, ha elestem volna. Ugyanolyan vigyorral szökkentem le a színpadról, mint ahogyan besétáltam, és rögtön Sharont kezdtem keresni a szemeimmel, majd mikor megtaláltam, csaknem a földre terítettem, olyan erővel ugrottam a nyakába.
- Mondtam, hogy sikerül. Fantasztikus voltál. – Nyökögte Sharon, már amennyire beszélni tudott a karjaim között. – Kár, hogy Nick nem látta.
- Talán a második táncra ideér. – Mondtam kicsit szomorúbb hangra váltva, de azután ismét mosolyogtam.
- Nagyon szép volt az előadásod, gyorsan öltözz át a mi számunkhoz is. – Mondta Alisha, majd el is tűnt a színfalak mögött.
- Gratulálok az első igazi Hildrethes fellépésedhez. Tényleg nagyon jó volt, a közönség még mindig tapsol. – Jött felém Maya egy nagy mosollyal az arcán. Nagyon jól estek a dicsérő szavak, bátorságot merítettem belőle a második felvonáshoz, ahol már nem egyedül kell színpadra állnom, így kevésbé is izgultam.
Amilyen gyorsan csak tudtam átöltöztem, és még időben visszaértem, hogy elkapjam a fiúk utolsó percét. Nagyon jók voltak. Mindhárman profi táncosok, és bár utálom Sage-et, akkor is remekül táncol.
Sharon nagyon izgatott lett, mikor látta a fiúkat, és szinte extázisba esett, amikor meghallotta Sage új dalát.
- Ez a srác egy álom. – Mondta csillogó szemekkel, bár én csak egy egoista nagyképű énekest láttam, akinek valóban csodálatos a hangja, de ez mit sem változtat azon, hogy lehetetlen elviselni.
Elég nagy önbizalommal léptem ismét színpadra, és a közönség ujjongása, csak még több erőt adott, ezért újból remekeltem Alisha és Maya mellett. Alig vettem észre, hogy három percet voltunk fent, már lefelé tartottunk a színpadról.
Alisha és Maya is megöleltek, és mosolyogva gratuláltak az első igazi fellépésemhez. Éreztem, hogy mind a ketten büszkék rám, és én is az voltam magamra. Nagyon boldog voltam, hogy annyi munka, és szenvedés után végre érzem, hogy miért is kell minden nap küzdenem.
Sharon és én épp az esti programot terveztük, mikor egy váratlan arc jelent meg mellettem, és bár nem láttam ki az, Sharon tekintete mindent elárult.
- Látom, megfogadtad a tanácsom. Jó volt Brent, már majd nem élvezhető. – Mondta, azzal az önelégült mosollyal az arcán, de nem nézett rám, hanem folyamatosan Sharont bámulta. – Ki a barátnőd? – Kérdezte utána egyből, mire én el akartam küldeni, de Sharon őrült rajongó módjára, szinte a karjaiba ugrott.
- Sharon vagyok, és hatalmas rajongód. Imádom a hangodat, és a táncotok eszméletlen volt. – Adózott Sage-nek, aki, láthatóan élvezte az istenítést, de én csak forgattam a szemeim, és vártam mikor lesz vége ennek a színjátéknak.
- Kedvelem a barátnődet Brent. Idén én szervezem a halloween-i bulit a csapatnak. Örülnél, ha te is eljönnél Haibey-vel.
- Velem? Nem is mondtam, hogy...
- Ott leszünk. Köszönjük a meghívást. - Vágott a szavamba Sharon, majd egy utolsó mosolygós közös pillantás után Sage sarkon fordult és elment.
- Megőrültél? Én nem akarok elmenni Sage hiperszuper sznob partijára. Nem erről beszélek neked már napok óta? Örülök, ha nem látom őt.
- Lehet, de mivel annyira szeretsz engem, és nekem ez az egyetlen esélyem, hogy menő buliba járjak, meg kell tenned. Te híres leszel, és még egy csomó ilyen party vár rád, de velem mi lesz? Kérlek! Nem kell Sage-el lenned. Csak menjünk el pár órára. - Könyörgő tekintettel, és kérlelő szvaakkal próbált Sharon meggyőzni, amire én egyáltalán nem voltam vevő. Elég nekem, hogy minden nap látom, még én menjek el az ő bulijába, de ennyi még belefér, hogy boldoggá tegyem a legjobb barátnőmet. Majd egy újabb esemény már el is terelte a figyelmem az estéről, mert a főnököm lánya, épp Sage karjaiban hevert.
- Ez most komoly? A főnököm lánya Sage-el kavar? És van pofája engem baszogatni? Hogy tudja elviselni őt a csaj? - Kérdeztem felháborodva, mikor megláttam, hogy a sátor előtt nyalják egymást.
- Ez a csaj? Ő egy ribi. Azt se tudja mi fán terem a pénz, csak költekezni tud. Annyira el van kényesztetve, hogy még a plasztikázott hátsóját is a szolgái törlik ki. - Mesélte Sharon, aki nagyon otthon van a bulvár magazinok tartalmát illetően, biztosan ezt is az egyik számban olvasta, de ettől függetlenül Naomi gyönyörű. Sage sem elégszik meg akárkivel.
- Mit veszel fel? – Kérdezte Sharon izgatottan, és a ruhatáramat túrta. – Elég szegényes a gardóbód, ahhoz képest, hogy sztár vagy.
- Én nem vagyok sztár, és elég ruhám van. – Válaszoltam elégedetten.
- Akkor kölcsön is adhatnál valamit, mert nem készültem fel előkelő estekre.
- Nem kell aggódnod, nem leszünk ott sokat. Semmi kedvem abban a társaságban lenni.
- Nick is jön?
- Igen, írt egy SMS-t, hogy oda jön.
- Szerintem kicsit túlzás tőle, hogy nem jött el az első fellépésedre. Mindenki ott volt, csak ő nem.
- Tényleg? És mégis mit tudok csinálni? Szerinted engem nem zavar, hogy alig találkozunk egy héten egyszer? Nem mondhatom neki, hogy a munka helyett engem válasszon.
- Jézusom bocs. Nem tudtam, hogy leharapod a fejem.
- Nem. Csak tényleg zavar, és nem rád vagyok dühös, hanem rá. Igazán megoldhatta volna, de mindegy. Ma este úgy is találkozunk. – Vetettem véget a heves beszélgetésnek, és belemerültünk a ruhák, és ékszerek csodálatos világába, hogy kiöltözzek egy olyan estéhez, amihez egyáltalán nincs kedvem, majd át kell mennünk egy buliba, amitől az életkedvemet is elvesztettem.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT![[DodaSims] - A simek világában minden lehetséges!](/portal/dodasims/image/logo_1681825087.jpg "[DodaSims] - A simek világában minden lehetséges!"){kind=logo}
