26. rész - Még egy esély

A következő napon ismét kaptam egy szabadnapot, így volt időm átgondolni a történteket. Fogalmam sem volt arról, hogy az ittlétem ekkora gondot okozhat másoknak, és ez az egész ekkora méretet öltsön. Ha nem a saját szememmel láttam volna, el se hinném másoknak. Úgy tűnik, hogy már két ellenségem is van a stúdióban, a két legfelsőbb embert sikerült magamra haragítanom. Tudom, hogy Nick és én most talán a legmélyebb pontját éljük meg a kapcsolatunknak, de ilyen helyzetben szükségem van rá. Muszáj, hogy valakit magam mellett tudjak, különben ki fognak csinálni hetek alatt. 

Végül arra jutottam, hogy találkozok Nickel. Még mindig haragszom rá, és teljesen bizalmatlan vagyok vele szemben, de szeretem, és tudom, hogy ő is szeret, és talán van még esélyünk. Jó, talán az is hajtott, hogy ha megint együtt látnának, akkor azzal nekik tennék keresztbe.

Minél hamarabb túl akarok esni ezen a találkozón, ezért mára beszéltük meg egy közeli kávéházba. Rettenetesen nehéz lesz, tisztában vagyok vele, de ezt a lépést egyszerűen meg kell tennem.Mik

Mikor odaértem, és megpillantottam Nicket a sarokban lévő asztalnál, hirtelen előtörtek belőlem az emlékek, és azt hittem mentem megfordulok, és hazáig rohanok. Nagyon erősnek kell lennem, hogy ezt végig tudjam csinálni, de nem veszíthetem el őt.

- Naomi. Beszélhetnénk? – Erőteljes hangon vágott rögtön a szavába, hogy esélye se legyen befejezni a mondatot, amit mindenki tudott, hogy hogy végződött volna. Naomi nem szólalt meg, csak idegesen hátrafordult, majd egész testével az ajtó felé vette az irányt és kiviharzott a helységből.

- Jól vagy? – Kérdezte Sage, és közben közelebb lépett.

Éreztem a hangján, hogy aggódik, és a tekintete is más volt. Ismeri Naomit, ezért valószínűleg okkal aggódott miattunk. Ki tudja mibe torkollott volna a beszélgetés, ha ő nem jön.

- Persze. – Válaszoltam végül egyszerűen, és semmitmondóan, hogy minél gyorsabban szabaduljak még egy kínos beszélgetés elől. Nem jutott messzire, mert mikor elhaladtam Sage mellett, bár próbáltam levegőnek nézni, ő még is megragadta a karom és visszarántott. Nem mondom, hogy fájt, de nem volt túl kellemes érzés, olyan erősen szorított, majd olyan mélyen a szemembe nézett, mintha belátna a testembe. Láttam a tekintetén, hogy mondani akar valamit, de egyetlen aprócska hang se hagyat el az ajkait, még levegőt sem vett. Alig tartott pár másodpercig, mikor észbe kaptam és kirántottam magam a karjából, majd visszatértem az eredeti tervemhez, és menekülőre fogtam.

Ez az egész dolog most még jobban felkavart. Roppant kíváncsivá tettek Sage szemei. Mit akarhatott mondani? Talán csak azt, amit már amúgy is tudok, bár nem kéne tudnom róla. Akárhogy is, most nagyon óvatosnak kell lennem, hiszen Naomi csak a legjobb pillanatra vár, amikor végre megszabadulhat tőlem.

Este épp hazafele indultam, mikor a folyosón ismét szembe találtam magam Sage-el, amitől összerezzentem, és gyökeret vertek a lábaim. Csak álltunk ott egymással szemben, majd én az ajtóra pillantottam és sietős léptekkel el is indultam a szabadulásom kapujához. Sage most sem hagyta, hogy eltűnjek, mert ő még gyorsabbra vette a tempót és az ajtó elé ugrott, pont elém, hogy meg se tudjam érinteni a kilincset.

- Beszélnem kell veled. – Mondta határozottan, bár kicsit idegesnek tűnt a hangja, de szemeiben az elszántság tüze égett, amitől kicsit beijedtem, és végül megadtam magam. Most már egyértelművé vált számomra, hogy tiszta ideg, és arra vártam, hogy mikor fog robbanni. Kis hezitálás után végül megfordult, és közelebb lépett hozzám, amitől ismét megremegett az egész testem, nem tudtam mi fog következni.

- Ó igen? Ha arra gondolsz, hogy Naomi tönkre akarja tenni az életem, és képeket csempész be a női mosdóba, hogy rátaláljak, akkor hidd el értem. – Láttam a ledöbbentséget az arcán, mert erre a lehetőségre egyáltalán nem számított.

- Akkor tisztában vagy vele, hogy Naomi mit akar. Nem tudod elképzelni, hogy mire képes, és hidd el, nem akarod megvárni, azt, hogy az akaratod ellenére tegyen ki innen. Menj el, és senkinek nem esik bántódása.