28. rész - Kizárt dolog
Másnap reggel alig volt erőm megindulni a munkába. Egész éjjel kattogott az agyam, egy szemhunyásnyit sem aludtam. Még mindig nem tudom felfogni, hogy Nick csak úgy idejött részegen, és megfenyegetett, mondjuk az a meg nem történt pofon is közrejátszott, de akkor is. Ehhez nem volt joga, azt hiszem befejeztem vele, nem érdekel, hogy egyedül vagyok. Inkább harcolok egymagam, mintsem egy ilyen emberrel az oldalamon. Egyébként se tiszták nekem Sage szándékai. Tönkre akarja tenni az életem, de az éjszaka közepén utánam rohan, mert el akar mondani valamit? Ez az ember teljesen összezavar. Vagy én, vagy ő és Naomi fognak elmenni innen, bár úgy sejtem az előbbi sokkal valószínűbb.
- A francba. - Sóhajtottam, mikor öltözködve megláttam a csuklómon ékeskedő szép emléket a tegnap estére. Nick tett róla, hogy bebiztosítsa tekintélyét nálam, mert egy életre megjegyeztem, hogy ne emeljek erre az emberre kezet. Hosszúujjast vettem, hogy eltakarjam a lila foltot, nehogy valaki rákérdezzen.
Mikor beértem a stúdióba - és ezúttal kocsival jöttem, mert többször nem követem el azt a hibát, hogy gyalogolok - szóval még nem szálltam ki az autóból, ezért tanúja voltam Naomi távozásának. Teljesen feldúlt állapotban szaladt ki a kapun, az arcát elborította a düh, és mintha könnyes lett volna a szeme. Egy perc sem telt el, már a színét sem láttam a kocsijának.
Ahogy beléptem az ajtón Alishával és Sage-el találtam szembe magam, akik elég komoly beszélgetést folytattak, amit sikerült félbeszakítanom. Amikor észrevettek mind a ketten felém néztek és Alisha felém rohant.
- Haibey. Jól vagy? - Borult a nyakamba Alisha, mikor megpillantott.
- Igen. - Nyögtem ki, mert először pánikba estem, hogy honnan tudhat a veszekedésről, ami Nick és köztem történt, a lila folt miatt kérdezte? Sage talán hallotta az egészet? Aztán eszembe jutott, hogy nyílván az előtte történtekről érdeklődött. - Szerencsére Sage időben érkezett. - Mosolyogtam, és Sage felé pillantottam, akinek az arcán inkább feszült, és ideges vonásokat véltem felfedezni.
- Ha végeztetek, akkor elkezdjük a készülődést a következő fellépésre. - Mondta Alisha, majd Sage-re nézett, és kivonult az ajtón. Ha végeztünk? Még is mivel?
- Miről beszélt? - Kérdeztem mosolyogva, majd én is Sage-re néztem, de arca változatlan kifejezéssel bámulta az ajtót, amin Alisha az előbb kisétált.
- Beszélni akarok veled! - Mondta határozottan, majd elindult a másik irányba, én még haboztam egy kicsit, majd a nyomába eredtem. Beléptünk az ajtón, majd Sage még jobban behúzott, hogy becsukja mögöttem az ajtót.
- Aúú! - Kiáltottam fel hirtelen, mert pont a fájós csulómat sikerült megszorítania, mire hirtelen kinántottam a kezéből a karom, ő meg riadt képet vágott.
- Ne haragudj! Ez a tegnapitól van? - Ismét megállt bennem az ütő egy pillanatra, de aztán lenyugodtam, mert ő teljesen másra gondolt, mint én, így csak bólintottam egyet.
- Miről akartál beszélni velem? - Kérdeztem kíváncsian, mert Sage még mindig elég zavartnak látszott. Ide-oda tekintgetett, és mintha nem merne a szemembe nézni.
- Valamit el kell mondanom, de kérlek ne légy rám dühös. Meg tudom neked magyarázni, ha hagyod.
- Jól van. Már mindegy. Hallgatlak.
- Szóval, tegnap este azt kérdezted, hogy hogy kerültem oda pont akkor, mikor megtámadtak.
- Igen. Követtél, mert beszélni akartál velem.
- Igen, de...
- De? - Mosolyogtam, és közben apró kicsi lépésekből összeállt a fejembe a kép. - Sage. Mondd, hogy ez nem igaz. - Lefagyott az arcomról a mosoly, mikor a mondatom után Sage a szemembe nézett, és a tekintete mindent elárult. - Te utolsó nyomorult gazember! - Kiabáltam, s közben megfordultam, hogy kijussak a szobából, de ő rácsapott az ajtóra, és megfordított, hogy ne tudjak elmenekülni. - Te tudtál róla! Tudtad, hogy megtámadnak, és nem szóltál. - Most már elég hangosan üvöltöztem, és közben lökdösni kezdtem, hogy eltávolodjon tőlem.
- Haibey nyugodj meg! Meg tudom neked magyarázni. Kérlek, had mondjam el mi történt. - Kérlelt, bár egy cseppet sem érdekelt.
- Nem tudsz nekem olyat mondani, ami érdekel. Hagyj békén. - Ismét próbált kiszabadulni a karjaiból, hogy végre elmehessek a közeléből, mert legszívesebben leköptem volna, azért amit tett.
- Ígérem többet egy szót sem beszélek veled, csak had mondjam el, amit akarok. - Már könyörgő szemekkel nézett rám, de még mindig nem érdekelt a mondandója, viszont addig nem fog elengedni, amíg nem hallgatom meg, így csak sóhajtottam egyet, és levettem a tekintetem róla. - Fogalmam sem volt arról, hogy mi fog történni, csak egy megérzés volt. Azt hittem, hogy én vagyok a hülye, amiért ilyet feltételezek, ezért akartam megbizonyosodni róla. Azért követtelek, hogy megnyugodjak, mert nem tudtam biztosra, hogy valami történni fog.
- De miért nem figyelmeztettél, ha rossz előérzeted volt?
- Próbáltam, de te elrohantál, és egyébként se hittél volna nekem. Nézd, tudom, hogy már nagyon sokat tettem ellened, de nem tehettem mást. Naomi beképzelte magának, hogy te csak a pénzes pasikra mész, és Nickel is ezért vagy együtt, hogy bejuss a stúdióba. Aztán féltékeny lett, mert azt hitte, hogy engem is el akarsz csábítani.
- Várj, most ezzel azt akarod mondani, hogy Naomi? Ő küldte rám a két pasit? Csak azért, mert azt hiszi, hogy nekem te kellesz? Nem elég, hogy Nick-el is tönkretette a kapcsolatom, még sztorikat is kitalál rólam?
- De Nick és te kibékültetek nem? - Kérdezett vissza hirtelen, mikor kicsúszott a számon a Nick-es dolog.
- Itt most csak én kérdezhetek. - Hárítottam gyorsan, és próbáltam elterelni a témát. - Honnan tudod, hogy Naomi ötlete volt?
- Tegnap, amikor összevesztetek Naomival, hallottam, hogy telefonon beszélt valakivel, de még nekem se mondta el, hogy ki az. Tudtam, hogy nem hagyja annyiban, hogy közbe léptem, és tervel valamit ellened. Nem tudtam, hogy mit, de szólni akartam, hogy légy óvatos, de te elrohantál. Vártam egy kicsit, majd utánad indultam, hogy beszéljek veled erről, és pont akkor érkeztem meg. Mikor megláttam a szemcsis palit, rögtön felismertem. Naomi egyik csicskása, aki szerelmes belé, és Naomi kihasználja őt, akkor tudtam, hogy ő van a dologban. Este hazamentem, és próbáltam lenyugodni, hogy higgadt fejjel kezdjek bele ebbe a hosszú beszélgetésbe vele. Tudni akartam, hogy az ő keze van a dologban vagy sem.
NAOMI ÉS SAGE BESZÉLGETÉSE:
- Tudom, hogy te voltál. Meg se próbáld tagadni. - Próbáltam már az elején megfélemlíteni, hátha bevallja az egészet.
- Miről beszélsz? - De persze ő tagadta.
- Mondd, neked teljesen elment az eszed? Hogy bérelhetsz fel valakit, hogy bántsa az egyik itt dolgozó táncost? Megőrültél? - Aztán elszaladt velem a ló, mert láttam rajta, hogy egy cseppet sem izgatja a dolog, és még is csak felbérelt valakit.
- Édesem, fogalmam sincs, hogy kiről beszélsz. - De ő továbbra is tagadta az egészet. Azt mondta, hogy fogalma sincs róla, hogy mi történt.
- Haibey Brent. Tegnap este megtámadta két idegen férfi, hozzáteszem késsel, és épphogy megmenekült. - Ezután tömören vázoltam neki, hogy mi történt veled.
- Miből gondolod, hogy én voltam? Most mondtad, hogy két férfi volt. - De ő csak adta a hülyét, mintha semmiről se tudna.
- Naomi! Ne játszd nekem itt a hülyét. Bob volt az egyik támadó. Bob Gutaya. Felteszem még mindig tartod vele a kapcsolatot. Héba-hóba mikor beszerzi neked a cuccot. Vagy tévedek? - Ekkor már nagyon dühös voltam, hogy a szemembe hazudik, így felvetettem neki azt a bizonyos nevet, akit folyamatosan titokban akar tartani, és aki az egyik támadó volt.
- Jaj ne csináld már. Csak rá akartam ijeszteni a késsel. Nem akarták bántani. Megmondtam nekik, hogy ne érjenek hozzá, csak rémítsék meg annyira, hogy hazáig fusson a kis ribi. Egy haja szála se görbült meg. - Egyből bevallotta, de még most is félvállról vette, mivel ő csak rád akart ijeszteni.
- Tényleg? Én nem úgy láttam. - Aztán elmondtam neki, hogy késsel fenyegettek téged.
- MI? Ezt meg hogy érted? Te ott voltál vele este? - Ekkor rájött, hogy követtelek, és még féltékenyebb lett, de meg mondtam neki, hogy semmi sincs köztünk, de őt sem akarom látni.
- Naomi. Lényegtelen. Te felbéreltél két drogos idiótát, hogy késsel fenyegessenek meg egy itteni táncost, csak mert nem tudsz urrá lenni a paranoiás tévképzeteiden.
- Én miattunk tettem. Érted és értem, hogy az a nőszemély ne álljon közénk. Ha itt marad, az biztos, hogy csak balszerencsét hozhat ránk.
- Ránk? Kiről beszélsz? Itt egyedül te érzed magad fenyegetve.
- Látom én már semmit sem jelentek neked. Csak simán hagyod, hogy elcsábítson tőlem.
- Senki nem csábít el senkit. Haibey még mindig Andersonnal van együtt, és azt hittem, hogy a multkori elég bizonyíték volt arra, mennyire szerettelek.
- Öhm...szeretsz.
- Nem. Naomi szerettelek. Most csak undort érzek, rád sem bírok nézni.
- Ez háború, és a háború megköveteli az áldozatait. Én csak azt nézem, hogy nekünk mi jó. Neked velem kell lenned, és én megvédelek mindentől.
- Én már nem akarok veled lenni. Nem érdekel mit csinálsz, mit mondasz az apádnak rólam, végeztem veled.
- Sage. Te nem szakíthatsz velem.
- Dehogynem. Már megtettem. Viszlát Naomi.
- Most boruljak a nyakadba? - Kérdeztem gúnyolódva, mikor elmesélte a közte és Naomi között folytatott beszélgetést, mert egyáltalán nem éreztem azt, hogy hálásnak kéne lennem, amiért megvédett Naomival szemben.
- Nem félre érted. Én csak azt próbálom elmondani, hogy semmi közöm sincs a tegnap esti incindenshez. Kérlek ne haragudj rám emiatt.
- Jól van. Elhiszem neked, de ha eltekintünk ettől az ügytől, még mindig rengeteg minden van a számládon, mert te se könnyítetted meg a helyzetem mikor ide jöttem, amit még mindig nem értek, de ne! Ne kezdj el magyarázkodni, mert nem érdekel. Hagyjuk az egészet a fenébe. Tegyünk úgy, mintha ez a beszélgetés, és a tegnap este meg se törént volna, és nem veszünk egymásról tudomást a továbbiakban. Azt hiszem ez lesz a legjobb mindkettőnknek.
- Haibey gyere ide egy kicsit. - Kiáltott felém Alisha, mikor meglátta, hogy belépek az ajtón.
- Valami gond van? - Kérdeztem érdeklődően, kicsit meg is ijedtem.
- Nem dehogyis! Mit csinálsz az ünnepek alatt?
- Öhm...nem tudom. Hát fellépésünk van szóval gondolom gyakorolnom kéne, meg Sharon is meglátogat.
- Felejtsd el! - Kiáltott rám Maya. - Jöjjön ő is. Nagyon bírom a fejét. - Nevetve fordult Alisha felé, aki mosolyogva bólogatott, én persze nem értettem az egészből semmit.
- Szóval. Arra gondoltunk, hogy a karácsonyi fellépés után elutaznánk a hegyekbe a srácokkal, és ott tölthetnénk az ünnepeket. Az újévi bulira meg visszajövünk, bár akkor csak én és Sage lépünk fel, de buliznánk egy jót. Na? Benne vagy?
- Mi? Hogy én menjek veletek? - Kérdeztem vissza csodálkozva, mikor meghallottam ezt az őrült, és nem kívánatos ötletet.
- Jön Jason is, meg Kevin és Sage. Meg mi hárman, vagyis akkor négyen, ha Sharon is jönne.
- Én azt hiszem... - Próbáltam lemondani a dolgot, mert kizártnak tartom, hogy akár egy napot is kibírjak Sage Riley-val összezárva. Pörgött az agyam, hogy mit is találhatnék ki, amiért nem tudok elmenni, de semmi nem jutott az eszembe, mivel Sharont is meghívták. - Nekem még ezt át kell gondolnom. - Nyögtem ki végül kifogás helyett, bár ezzel talán nyerek pár napot, hogy le tudjam mondani ezt az utazást. Egyszerűen képtelenségnek tartom, hogy én elmenjek erre a "vakációra".
|
AJÁNLOM AZ OLDALT![[DodaSims] - A simek világában minden lehetséges!](/portal/dodasims/image/logo_1681825087.jpg "[DodaSims] - A simek világában minden lehetséges!"){kind=logo}
