29. rész - Karácsonyi Party

Rengeteget próbálunk a karácsonyi fellépésre. Alig vagyok otthon, szinte az egész napot itt töltöm, mikor hazaérek bedőlők az ágyba, és reggel kezdődik előről. Egy egész órás koncertet fognak adni a Riley testvérek. Tudjátok ez mennyi számot jelent? Még ha csak a felét kell nekünk kitölteni, az akkor is minimum 7db előadás. Szerencsére Alisha 4 dalt is énekel, szóval három táncot kell megcsinálnunk, de mindössze két hónapot kaptunk rá, és ez elég elenyésző.

Épp egy tánc kellős közepén járunk, és én már nem bírom elég erővel, ezért most ezt el is csesztem. Persze az sem segít, hogy egész nap Nick jár a fejemben. Nem tudom mit is csinálhatnák ezzel a rohadt helyzettel, de az biztos, hogy nem élvez nűlam elsőbbséget.

- Ne tartsunk egy kis szünetet Haibey? - Kérdezte Maya, mivel ő is láttam rajtam, hogy belül-kívűl kimerűlt voltam, de muszáj volt bírnom.

- Nem, én jól vagyok.

- De! Már ideje egy újabb szünetnek. Menjetek. Egy óra múlva találkozunk. - Mondta Alisha, miközben megfordult, és kisétált a teremből.

Szenteste előtti napon egész nap a színházban voltunk a főpróbán. Mindenki ott volt, és egész nap egymás előadásait néztük. A végére még Naomi is odaért, akit senki sem hívott meg, de mivel a főnök lánya, senki nem teheti ki a szűrét sem.

Egész nap Sage nyakán lógótt, szó szerint, aki persze a háta közepére kívánta, le se tudta vakarni magáról. Kicsit sajnáltam is a végére, de ilyen az a bizonyos bolond szerelem. Ha annyira meg akarná vele szakítani a kapcsolatot, akkor nem hagyná, hogy össze-vissza csókolgassa még mindig.

Sharon a fellépés napján érkezett meg, ezért alig tudtunk pár szót váltani egymással, mikor betoppant az ajtón. Rögtön egymás nyakába ugrottunk, majd én félig készen és lihegve a kezébe nyomtam a kulcsomat, és egy darab papírt a címmel, majd kiviharzottam az ajtón, mivel késésben voltam. Megint.

Nagyon ideges voltam, már csak pár óránk volt a kezdésig. Fel s alá járkáltam az egész színházban, és közben azon agyaltam, hogy Sharon hogyan fog ideérni. Idetalál egyáltalán? És ha igen, akkor időben? Sok volt ez nekem, le kellett valahogy nyugodnom, de még ha arra gondoltam, hogy fellépés után egyből indulunk, csak még jobban megemelkedett a pulzusom. Nem akarok én a rosszfiú lenni, aki mindig minden jóból kimarad, és mindenki utálja, mert hülye kis antiszoc. Bár azt hozzá kell tennem, hogy Sharon nélkül, biztosan nem indulték útnak este. Ha már Naomival és Sage-el nem sikerült, talán a többiekkel sikerül egy baráti kapcsolatot kialakítanom, hogy mégse legyen az egész stúdió az ellenségem félév múlva.

Mikor hallottam, hogy kezdik beengedni az embereket és nyitva a kapu, kikukucskáltam, hogy meglessem Sharont, ideért-e már. Rögtön meg is találtam, ott ült az első sorban, ahova foglaltam neki a helyet, és milyen csinos. Egész jól fel tud öltözni az ilyen esemlóényekre, és jól is állna neki  a hírnév. Alig fél óra alatt meg is telt az egész színház, még álló helyre is vettek jegyeket.

Mint mindig, most is a mi számunk volt az első, Alisha új karácsonyi dalát adta elő, ami pörgős és hangulatos volt. Mi már a színpadon voltunk, mikor a dallal együtt felkapcsolták a lámpákat. Láttam az emberek arcán a döbbenetet, de nem a gúnyosat, hanem azt az "Ez igen! Jól eltalálták ezt a számot." Vagy valami hasonló, de minddenképpen pozitív. Egyszer-kétszer még a fiúk arcáról is sikerült leszűrnöm pár véleményt. Hát nem kell mondanom, hogy mire is gondolhattak, de örülök, hogy nem csalódtak bennünk az emberek.  

A következő számnál mind a hárman táncoltunk, és Alisha dala playbackről ment. Mikor vége lett Maya és én elhagytuk a színpadot, mert Alisha új gyönyörű és lassú dala következett. Többen is megkönnyezték, valóban szép lett, és teljesen ide illő a szövegkörnyezete is. Nagyon jól sikerült mind a három szám, bár a ruhával még mindig nem békültem ki, így Alisha dala után rögtön át is öltöztem, és lemostam a sminket is. Mikor visszaértem épp Sage énekelte az új dalát. Sietős léptekkel ugrottam be a helyemre, a két szám közötti szünetben, nehogy megzavarjak valakit. Egy gyors párbeszéd után Sharonnal el is kezdődött Sage új dala.

Már az első kiadott hangjánál libabőrős lettem. A zene nem szólt, csupána  tiszta énekhangja halatszott, és valami félelmetesen jó volt. Összesen négy mondatot énekelt el így, de mintha egy másik világba repültem volna, aztán elkezdődött a zene, és hirtelen megszűnt az egész varázslat. Persze még így is nagyon szép volt, de már nem éreztem, hogy rázna a hideg. Kicsit zavart is, hogy ennyire tetszik Sage hangja, bár őt ki nem állhatom.

- Mi volt ez? - Kérdezte zavartan Sharon és megfogta a karom, hogy visszarántson, miközben kifelé tartottunk a teremből az előadás végén.

Mialatt a többieket vártuk, hogy megbeszéljük a továbbiakat, nem tudtam másra gondolni, csak arra, amit Sharon mondott. Hogy én és Sage. Még belegondolni is szörnyű, nem értem mit volt úgy fennakadva ezen. Semmi említésre méltó nem történt. Nem vártunk sokat, mire megérkezett a nagy csapat. Láttam ahogy közelednek, és amikor megpillantottam Sage-et, elfogott egy olyan hülye érzés. Kicsit görcsbe rándult a gyomrom, és hevesebben vert a szívem is. Biztosan azért, amit Sharon mondott korábban, fura most ránézni, remélem nem hiszi azt, hogy éhes pillantásokkal bámultam, mert ez nem így volt.