33. rész - Randi vagy nem randi

Ha lehet ilyet mondani, személyesen kértek fel a tavaszi turné táncosának, emlékeztek ugye? Mr. Hildreth személyesen keresett fel a bemutató után, és azt hiszem lát bennem valamit, mert kötelezővé tette a jelenlétemet. Hihetetlen boldog voltam, hogy végre elfogadnak, és minden ellenséges híresztelések ellenére is engem támogatnak, a Riley testvérek is! Bele kell húznom, meg kell tanulnom egy csomó koreográfiát, amit Maya és Alisha tudnak. Mint eddig is, beindult a kőkemény edzés, minden napom minden órájában táncolok. Van, hogy nem is megyek a lakásomra, hanem elalszok a stúdióban, és onnan folytatom a munkát egy gyors zuhany után. Nemhogy Sharonnal, még a stúdióbeliekkel sem beszélek minden nap. Muszáj, hogy behozzam a lemaradásom minél előbb.

Egyik nap épp a konyhában kerestem a napi betevő után, majd rohantam is vissza a saját termembe, de Sage épp ebédelt, mikor valósággal betörtem z ajtón.

- Á, bocsi. Nem tudtam, hogy itt vagy. - Torpantam meg az ajtóban, mikor megláttam Sage-et az asztalnál.

- Semmi gond, már majdnem végeztem. - Mondta hátradőlve és vigyorogva. - Ülj le! - Szólított fel, mire én parancsszerűen leültem a székbe, bár nem is akartam ott időzni, csak egy pár falatért futottam le a hűtőhöz.

- Még meg sem köszöntem neked. - Kezdtem, de láttam rajta, hogy nem nagyon érti mire gondolok. - Mármint azt, hogy jó véleménnyel voltál rólam a főnöknél.

- Jó vélemény? Én nem mondtam neki semmit, csak az igazat. Gondolom Naomi kicsit túlzásba vitte a dolgot, és ez volt a legkevesebb azok után ami veled történt. Megmondtam, nem akarok rosszba lenni veled, nem kell semmit sem megköszönnöd.

- Hát...jól van. - Makogtam, mert meglepett Sage reakciója. Túlságosan is kedves volt velem.

Utána észre sem vettem, hogy eltelt az idő. Legalább egy órát beszélgettünk még, mikor félbeszakítottak minket.

- Neee! És ott a színpadon mindenki előtt? - Kérdeztem vissza Sage meséjére, de pont akkor lépett be Naomi is a konyhába.

- Hol voltál egész nap? Már égen földön kerestelek. - Szidta le Naomi Sage-et, amitől majdnem elröhögtem magam, mert tudtommal nincsenek együtt, bár Naomi elég nehezen viseli a dolgot.

- Miről beszélsz már megint Naomi? Ott vagyok, ahol lenni akarok, és neked semmi közöd hozzá. - Válaszolta Sage flegmán, bár éreztem a hangján, hogy kezd dühössé válni.

- Azt elhiszem, hogy itt akarsz lenni. - Mondta gúnyosan, és rám szegezte szúrós tekintetét, amitől egy kicsit megijedtem, így én inkább bele se akartam folyni ebbe a szerelmi vitába.

- Éppen ettem, mikor Haibey bejött, aztán elbeszélgettük az időt, de nem is értem miért magyarázkodom neked.

- Tökmindegy...azért kerestelek, mert apa szervezett nekem egy fogadást szombatra, és mondtam, hogy veled megyek el.

- MI? De mégis miért válaszolsz az én nevemben bárkinek? - Ekkor már tényleg nagyon mérges volt, én meg alig tudtam visszatartani a nevetést.

- Mert az emberek veled akarnak látni, és mert már leszerveztem mindent. Talán nem érsz rá? - Kérdezte vissza a lehető legidegesítőbben, mire Sage teljesen kiakadt, és vigyorogva rám nézett. Először nem értettem, hogy minek örül ennyire.

- Nem. Nem érek rá. Haibey-vel randizom szombaton. - Most én lettem mérges, de még mindig nem tudtam megszólalni.

- Persze... - Nézett rám vissza flegmán, majd ismét elkezdte hadarni a fogadást, és hogy Sage mit vegyen fel, mire Sage felállt, és a szemébe mondta.

- Naomi. Nem megyek veled sehova! - Szerencsétlen még levegőt sem kapott, majd mikor felfogta, hogy miről van szó, kisietett a konyhából.

- Te teljesen megőrültél? - Pattantam fel a székből, miután Naomi kiviharzott.

- Én, nagyon sajnálom... - Mondta Sage mosolyogva, mire én is elmosolyodtam, de ez nem a valóság volt, mert majdnem felrobbantam az idegességtől.

- Nem elég, hogy azt hiszi, hogy kellesz nekem, most már teljesen biztos benne, és hidd el még jobban teperni fog érted is, és azért, hogy eltakarítson a Föld színéről is. 

- Nem fog bántani. Ez csak egy randi.

- Te most azt hiszed, hogy én tényleg elmegyek veled randizni? - Kérdeztem vissza meglepett arccal, mert eddig azt hittem, hogy csak a levegőbe beszél.

- Ha nem jössz el velem, akkor megtudja, és azt is,  hogy hazudtam, és akkor tényleg nem fog leszállni rólam soha. - Mondta könyörgő hangon.

- De én nem akarok veled randizni Sage. - Egyértelmű választ adtam.

- Biztos vagy benne? - Nézett vissza rám mosolyogva, amitől kicsit zavarba jöttem, és válaszolni se tudtam neki.

Hirtelen Jason toppant be, és mint megmentőmre, úgy tekintettem rá. Nagyon megörültem, hogy félbe szakította ezt az igazán kínossá vált beszélgetést.

- Szia Haibey! Alig látlak mostanában. Jó, hogy összefutottunk, kérdezni akarok valamit. - Remek elterelés volt, nagyon megörültem Jasonnal, remélem nem érti félre a reakcióm.

- Kérdezz akármit!!

- Elmegyünk este a srácokkal inni. Jöhetnél te is. Kicsit kikapcsolódunk, mielőtt elkezdődik a turné.

- Elég sok a dolgom még... - Jól hangzik, de nem tudom, van-e időm arra, hogy esténként bulizni járjak. Ha ma elmegyek, holnap biztos káó leszek egész nap, és semmi erőm nem lesz gyakorolni.

- Jajj ne kéresd magad. - Szólalt meg a háttérből Sage, ekkor már tényleg semmi kedvem nem volt elmenni.

- Muszáj kimozdulnod a négy fal közül. Csak megiszunk pár sört, dumálunk és ennyi. Mindenki megy haza.

Igen. Végül rávettek, hogy elmenjek, de Maya volt, aki miatt igent mondtam. A stúdió előtt találkoztunk, majd együtt elindultunk.

- Ez az a nagy törzshely? - Bevallom kicsit elszégyeltem magam, miután kimondtam ezt a mondatot. Annyira örültek, hogy elmegyünk inni, valami nagy dologra számítottam, de ez a hely még épphogy a városban van, de valami eldugottt simlis környék kellős közepén.

- Nyugi már! Jó lesz! - Csitítgatott Maya, de ezt leszámítva is csöndben maradtam volna.

- Mi a baj Brent? Meg vagy feszülve. Sage csinálj vele valamit. - Vigyorgott a sarokból Jason, aki viszont láthatólag jól érezte már magát.

- Semmi bajom. Jól vagyok. - Tereltem a szót, bár kicsit tényleg feszélyezve éreztem magam, de Sage elég lazán odatolt nekem egy üveg sört, én meg megragadtam és lehúztam az egészet, remélve ettől egy kicsit elengedem majd magam.

Még pár üveg sör, és egy kis vörösbor meg is hozta a hatást. Már éreztem, hogy bizsereg a szám, és melegem is lett, ezért ledobtam magamról a farmerkabátot. Kezdtem végre jól érezni magam a társaságban.

- Úgy hallom szombaton randizni fogtok. - Szólalt meg egyszer Maya, amitől majdnem megállt a szívem.

- Mi a fene. De ti nem is bírjátok egymást...vagy igen? - Nézett zavartan Kevin, amit most meg is tudtam érteni.

- Nem. Nincsen semmilyen randi. - Vágtam közbe, mielőtt még bárki félre értené a helyzetet. - Azt csak azért mondta Sage, hogy lerázza Naomit.

- De ez nem randi. Csak segítesz nekem, lerázni az exem. - Szólt közbe Sage is vigyorogva, mint mindig.

- De. Ez randi. - Válaszolta Jason, a nagy randiszakértő.

- Nem érdekel, hogy randi vagy nem randi, vagy akármi. Nem megyek veled sehova.

- ÚÚÚÚ! Ez elég ismerős volt. - Hurrogott Sage a Naomis beszélgetésére utalva.

- De miért tiltakozol ennyire, ha ez nem randi. - Szólt bele Kevin is a dologba, csak hogy mostmár mindenki erről beszéljen.

- Exlerázás egyenlő a randival. - Majd Jason is elsütötte a szerinte vicces beszőlását.

- De Sage jó pasi. Miért nem akarsz vele randizni? - Kérdezte Maya Sage-et méregetve, amitől már teljesen kiakadtam.

- Csak segitenél neki, hogy megszabaduljon a nyávogó hárpiától.

- Persze, hogy utána engem vegyen célbe Sage miatt. - Próbáltam megmagyarázni, hogy miért is tiltakozom annyira, de senki nem figyelt rám, illetve, arra mit akarok mondani.

- Szóval félelemből nem akarsz eljönni velem? - Kérdezte Sage nagymenően, de már tényleg nagyon elegem volt az egészből., ezért Sage felé fordultam, és mélyen a szemébe néztem.

- Nem! Azért nem megyek veled sehova, és talán én vagyok az egyetlen, mert nem akarok randizni Sage Riley-val. - Büszke voltam magamra, hogy végre kimondtam, és letörtem Sage egóját, ha nem is nagyon, de legalább megérintette a dolog. Persze ezt kifele nem nagyon mutatta. Még vagy egy másfél órát beszélgettünk, néha közbe jött a dolog, de a kirohanásom után nem nagyon merte senki szóba hozni a randizást.

- Csá tesó! Majd holnap találkozunk. - Rántotta magára Jason Sage-et.

- Jól van! Vigyázz magadra! - Mondta Sage elköszönésképpen.

- Szia Baby! Aztán óvatosan a randin. Vigyázz a csávóval, néha veszélyesen romantikus. - Mondta Jason, miközben átölelt, belőlem meg kitört a nevetés, de Sage csak állt ott, és meg sem szólalt.

- Hát akkor szia. Holnap találkozunk bent. - Mondta Sage.

- Vagy nem. Mármint amennyit edzek mostanság. Hé! Esik! - Fedeztem fel riadtan, mivel elég messze lakok ettől a kocsmától, és Maya is lelépett Kevinnel, szóval egyedül kell hazajutnom valahogy.

- Hogy mész haza? - Kérdezte Sage, mert ő is épp ott volt, mikor Mayával a hazautat terveztük.

- Majd fogok egy taxit. Nagy lány vagyok. Elintézem.

- Persze, aztán, ha történik valami, mindenki engem vesz elő, mert én láttalak utoljára.

- Akkor most te akarsz nekem taxit fogni? - Kérdeztem szenvtelenül, mire ő elmosolyodott.

- Majd én hazaviszlek. Tíz percre lakok innen, és sokkal biztonságosabb, mint egyedül boklászni. - Meglepődtem Sage ajánlatán, de tényleg vonzóbban hangzott, mint taxit keresgélni a városban, egyedül, esőben.

- Hát jó. - Vállatvonva válaszoltam, majd elindultunk Sage-hez.

...

- Várj már Haibey! - Kiáltott utánam, de én csak rohantam előre.

- De hát szakad. - Ordítottam vissza, mire ő felemelte a jobb kezét, és egy házra mutatott, ahova aztán be is fordult, ezért én is utána szaladtam.

- Hm. - Csak ennyit tudtam mondani, mikor beléptem Sage házába. Nem volt túl nagy, de olyan pont jó, és elég. Nagyon jó idő volt bent, jó volt megmelegedni az eső után. Elég fura volt Sage házában lenni, nem is tudtam, hogy most mondanom kéne neki valamit, vagy csak maradjak csöndben?

- Megkeresem a kulcsokat. - Törte meg végül a csendet, aztán felszaladt az emeletre.

Vettem a bátorságot, és körbelestem a házban, majd mikor meghallottam Sage lépteit a lépcsőn lefele, odakiáltottam neki.

- Mehetünk végre? - Aztán hallottam, hogy bejön az ajtón, és mögöttem állt. Mire megfordultam, ő már elém lépett, és a kezét a falnaka támasztotta.

- Most akkor tőlem félsz, vagy Naomitól? - Hajolt közelebb, olyannyira, hogy a mellkasunk össze is ért.

- Én nem félek tőled. - Válaszoltam neki nyugodtan, holott a szívem annyira vert, hogy majdnem kiugrott a helyéről, annyira váratlanul ért a helyzet, bár szerintem ezt ő is érezte. Nem mondott semmit, csak azzal a fura mosolyával levettem mögüllem a kulcsot, és elidult az ajtó felé a kocsihoz.