37. rész - Nem éri meg

Az a csók mindössze két másodpercig tartott, de életem leghosszabb két másodperce volt. Mintha egy örökkévalóságig ragadt volna össze a szánk. Én voltam, aki véget vetett a pillanatnak, elhúztam a fejem, majd Sage szemébe néztem. Láttam rajta, hogy ő se tudja ezt hova tenni. így jobbnak láttam, ha lelépek. Hátat fordítottam, és azonnal haza indultam. Csak három utcával később mertem hátranézni, de nem láttam senki. Kicsit megkönnyebűltem, hogy Sage nem jött utánam, nem sok mindent tudtunk volna mondani egymásnak. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ez az egész megtörténik velem....ÚJRA! Én ebben mégegyszer nem veszek részt, semmilyen formában. Nyílvánvaló, hogy csak játszik velem, ezért muszáj lesz ezt még csírájában elfolytani.

Másnap mikor a színpadhoz értem, Sage már ott volt a lelátón. Mintha nagyon gondolkodott volna valamin, gondolom a tegnap történteken. Egyáltalán nem akartam vele találkozni és a szemébe nézni, de muszáj lesz beszélnem vele.

- Már vártalak. - Pattant fel a helyéről, és a szája sarkában mosolygott rám. Kicsit megijedtem, mert a szívem hevesen kapált, és kicsit rosszul is lettem.

- Tényleg? - Kérdeztem vissza.

- Azt hiszem, beszélnünk kell. - Mondta fejét lehajtva.

- Igen. Én is azt hiszem. - Válaszoltam. - Nézd. Én nem akarom, hogy ez a dolog... - nyeltem egy nagyot - szóval szerintem felejtsük el. Most a koncert a legfontosabb, a tánc és a dalaid. Erre kell figyelnünk, és a tegnapi meg sem történt. - Azt hiszem zavarba jöttem, mire a mondandóm végére értem, éreztem, hogy lángol az egész arcom.

- Igazad van, nem akartalak összezavarni. Az lesz a legjobb, ha úgy teszünk mintha meg sem történt volna ez az egész. - Mosolygott, majd a színpadra nézett. - Menjünk próbálni.

Egész idő alatt rettenetesen zavarban voltam, hiszen Sage folyamatosan engem bámúlt. Próbáltam nem rá nézni, de éreztem magamon a tekintetét, miközben énekel, és néha összetalálkozott a tekintetünk, ilyenkor el is vörösödtem kicsit, persze rajta semmi zavarodottság nem látszott. Teljesen nyugodtan énekelt.

Igyekeztem odafigyelni az új mozdulatokra is, de olyan közel volt hozzám, nem bírtam koncentrálni. Folyamatosan arra gondoltam, hogy mi lenne ha megint megtörténne. Igazából már vágytam rá, hogy újra megcsókoljon.

De azt mondta nem akar összezavarni, ő is azt gondolja, hogy az a legjobb ha elfelejtük ezt az egészet. Nem adhatok megint neki olyan jeleket, hogy talán megint akarnám. Igazából fogalmam sincs, hogy mit akarok.

Ahogy végeztünk az edzéssel, én egyből hazafelé vettem az irányt, szerintem még köszönni is elfelejtettem neki. Egész úton Sage és a csók járt a fejembe. Nem akarok megint belesétálni egy ilyen helyzetbe. Elég gondom van így is. Mégegyszer nem csinálom ezt végig senkivel, plána nem vele.

Beléptem a házba, és éreztem magamon Sharon kémlelő tekintetét. Tegnap este nem tudtunk beszélni, éreztem hogy ő tudja. Bevallom nem állt szándékomban elmondanom neki, mert akkor megint azzal támad, hogy szerelmes vagyok belé, pedig ez nem igaz.

- Mi történt veled Haibey? Tegnap este nem beszéltünk, mikor hazaértél. - Támadt rám egyből.

- Nem történt semmi, miért kérdezed? - Úgy tettem, mintha az a csók nem létezne.

- Beszéltél Sage-el? Azt mondtad beszélsz vele.

- Hát. Megpróbáltam beszélni vele tegnap, de megint olyan közel volt hozzám. 

- Igen? És?

- És most nem zavart meg minket senki.....sajnos.

- Neeee! Uram Isten! Ti tényleg?

- Igen.......- zuhantam össze egyből - Sage tegnap megcsókolt. A legrosszabb az egészben, hogy jó volt.

- Jesszusom el se hiszem, hogy iagazm volt. Te totál beleestél!

- NEM! Vagy...mégis? Shar én nem tudom, össze vagyok zavarodva. Ilyet soha életembe nem éreztem még, nem tudok neki ellenállni. El akartam menni és nem bírtam. Ma a próbán egész végig az járt a fejembe, hogy milyen jó lenne ha ismét megtörténne.

- Nem értem mi a bajod most. Ha mind a ketten ezt akartátok, akkor mi a probléma?

- Most ezt tényleg el kell neked magyaráznom?