36. rész - Nem jelentett semmit

Már teljesen biztos voltam abban, hogy most végre megtudom, hogyan is csókol Sage Riley, hiszen alighogy pár milliméter választott el tőle. Már a számon éreztem minden egyes levegővételét, amikor megcsörrent a mobilja.

- A picsába. - Hangzott el mérgesen a szájából, majd a kezeit levette rólam, és a zsebébe nyúlt. - Alisha az. - Mondta a telefont bámulva, és felvette. - Szia. Mondd gyorsan! - Láttam rajta, hogy zaklatott, és gyorsan le akarja rendezni a beszélgetést, de én ismét beijedtem.

- Nekem...mennem kell. - Súgtam halkan, és el akartam menekülni, de megfogta a kezem. - Majd később beszélünk. - Mondtam búcsúzóúl, és kihúztam a kezem a kezéből.

Alig vártam, hogy végre hazaérjek, és megigyak valami erőset. Utána lezuhanyoztam és lefeküdtem aludni, hogy minél hamarabb vége legyene ennek a napnak. Másnap reggel a csengő hangjára keltem fel.

- Haibey! Mi ez a rémült pofa? - Kiáltott rám mosolyogva Sharon, mire hatalmas kő esett le a szívemről.

- Sharon! Teljesen kiment a fejemből, hogy ma érkezel. - Mosolyogtam rám vissza, ő pedig a kezemben lévő sörösüvegre pillantott, majd ismét a szemembe nézett, és a fejét rázva besétált az ajtón.

- Mit csináltál már megint? - Kérdezte, miközben a cuccait lepakolta a nappaliba.

- Van egy kis probléma. - Mondtam árnyékos körbevezetéssel, és letettem az asztalra az üveget.

- Mindent tudni akarok, a legapróbb részletet is. - Sharon leült a kanapéra, és a mellette lévő helyen paskolta meg a párnát, hogy üljek mellé.

- Az a helyzet, hogy Sage... - Épphogy belekezdtem, Sharon már is közbevágott.

- Sage! Ki más? - Vigyorgott magába, bár engem egyáltalán nem rázott a nevetés most.

- Szóval. - Folytattam. - Mikor Alisha elment tegnap, és írtam neked, utána felhívott, hogy szabad a színpad, nyugodtan próbálhatok délután, hogy ne maradjak le. Én meg elmentem. De Sage is ott volt, mint kiderült Alisha szervezte meg a találkozót, hogy végre tudjunk beszélni egymással.

- Nagyon helyes. És sikerült megbeszélni a dolgot?

- Én próbáltam beszélni vele, de nem tudok megszólalni. Folyamatosan menekülni akarok előle, és most is ez történt, csak majdnem leestem a színpadról, de Sage elkapott. Megint veszélyesen közel kerültem hozzá, és nem tudom mi történik ilyenkor velem, de simán hagytam volna, hogy megcsókoljon.

- Volna? Szóval mégsem? Haibey!! - Nézett rám szörnyülködő tekintettel.

- Nem tehetek róla. Megszólalt a telefonja, és Alisha hívta. Teljesen össze vagyok zavarodva. Ő szervezte meg a találkozót, tudta, hogy velem van, mégis felhívta. Megmentett tőle.

- Francokat. Én nem értem, hogy mi a túrót csináltok ti egymással. Sage teljesen oda van érted, és most vallottad be, hogy vonzódsz hozzá. Mit kell ezen ennyire bonyolítani? - Sharon szájából olyan egyszerűnek hangoztt a dolog, de egyáltalán nem az.

- Oda van értem? Teljesen összezavar. Amikor csak teheti piszkál és baszogat, de azért megmenti az életem. Utána úgy volt, hogy új lappal kezdünk, és azt hittem megváltozott, de mégis elvitt Naomi bulijára. Most meg nem tud békénhagyni, mert így nézek rá.

- Azt mondtad Naomi találta ki az egészet. Szerencsétlen az is baj, ha piszkál, az is baj, ha megment? És számomra teljesen egyértelmű, hogy azért vitt Naomi bulijára, hogy megmutassa Naominak, hogy milyen nagy szám vagy, hogy Sage Rileyval randizol. Inkább meg kellett volna köszönnöd neki.

- Teljesen kiszínezed a történetet, és úgy állítod be, mintha jó lenne.

- Nem, ez az igazság. Ne ferdíted el, ahogy látni akarod őt. Édesem! Ő egy egoista, jóképű vonzó pasi. Persze, hogy piszkál, mikor tetszel neki. Túlságosan is nagyképű ahhoz, hogy bevallja oda van érted. Csak a figyelmedre vágyik. Ezért van benne ez a kettőség.

- Lehet, hogy tetszem neki, de én nem akarok tőle semmit. - Mondtam belenyugodva az egészbe, és le akartam zárni a témát, de erre Sharon csak még ingerültebbé vált.

- Miről beszélsz? Most mondtad, hogy hagytad volna, hogy megcsókoljon.

- Nem is figyelsz rám! Elismerem, hogy jóképű, és igen nyílván, mikor 2 centire vagy tőle, és belenézel a csábító szemeibe, akkor igen vonzódok hozzá, mert ezt teszi velem. Nem tudok gondolkodni a közelében. Menekülni akarok előle, de nem tudok. Mindenhol ott van, és annyira utálom, hogy elvitt Naomi bulijába, és mégjobban utálom, mikor megmagyarázza és igaza van. Azzal nyugtattam magam, hogy csak a pia miatt éreztem  azt, amit akkor este éreztem a bulin, de ma délután ismét megtörtént, és annyira utálom, hogy ezt teszi velem. Ilyenkor miért nem tudok csak simán elsétálni onnan? - Magyaráztam neki szinte már kiabálva.

- Mert nem akarsz! - Vágott vissza ugyanolyan hangerővel.

- De akarok. Csak nem tudok.

- Mert teljesen bele estél az emberbe! - Ordított rám mosolyogva.

- Miről beszélsz? Ez nem igaz. - Nem tudtam tiltakozni se, annyira meglepett Sharon.

- Persze. Utálod, de közben vonzódsz hozzá. Beleszerettél, csak saját magadnak se mered bevallani.

Sharon tegnap teljesen felzaklatott. Nem tudtam ezt az egészet annyiban hagyni, mert nem igaz amit állít rólam. Egyszerűen nem lehet szerelmes Sage-be. Igaz, tényleg vonzódom hozzá, valamennyire. De csak akkor amikor elég közel van hozzám, hogy nem gondoljak arra, hogy ő Sage Riley. De ez azért túlzás. Be akartam bizonyítani Sharonnak, és magamnak is, hogy nincs oka ezt feltételeznie rólam, így erőt vettem magamon, és másnap a próba alatt megkerestem Saget.

- Beszélhetnénk? - Szóltam rá Sage-re, kicsit talán hangosabban a kellettnénél, mire ő megfordult, de meg sem tudott szólalni, mert Alisha zaklatottam rohant oda hozzám.

- Haibey. Beszélni akarok veled. Segítened kell. - Olyan zaklatott és izgatott volt a hangja, nem tudtam eldönteni, hogy mérges, vagy örül valaminek.

- Mi történt? - Kérdeztem vissza, és akkor már Sage is mellénk állt, mintha tudná miről van szó.

- Tegnap történt egy kis baleset Feyraval. - Válaszolt Sage.

- Feyra? Ő a te táncosod ugye? - Kérdeztem vissza zavartan.

- Igen. Próba közben kiment a bokája, és nem tud lábra állni. Az első fellépésen biztos, hogy nem tud szerepelni, de lehet, hogy a másodikon sem. - Mondta Alisha, és közben zavartan engem nézett.

- És, hogy jövök én a képbe? - Kérdeztem, de mélyen belül sejtettem már a választ.

- Mr. Hildreth úgy döntött, hogy átvehetnéd a helyét erre a pár alkalomra. Sage és én is támogattam az ötletét. - Mondta Alisha elégedetten.

- Komolyan? - Most Sage kérdezett vissza zavartan, mire Alisha intően pillantott felé. - Úgy értem, igen!

- Micsoda? Hogy én legyek Feyra? - Egy kisebb sokkot kaptam ettől a hírtől.

- Ez egy nagyon jó alkalom, hogy bebizonyítsd itt a helyed köztünk. - Mondtam Alisha, és bátoritóan bólogatott.

- De, én nem is ismerem a koreot. - Mentegetőztem, és Sage-re néztem, hátha tőle kapom a mentőövet. Talán ő sem akarja, hogy én legyek mellette a színpadon.

- Nem lesz semmi baj. Még ma elkezditek a próbát, hogy a hétvégére meglegyen.

- De... - Szóhoz sem tudtam jutni. Láttam, hogy Alisha milyen boldog a hírtől, így próbáltam megjátszani, hogy én is az vagyok, de egyáltalán nem voltam az.

- Az előbb azt mondtad beszélni akarsz velem. - Sage utánam eredt, mikor Alisha elhagyta a beszélgetést.

- Hagyjuk inkább, most nincs kedvem ehhez. - Bevágtam a sértődödtet, és megfordultam, hogy elmenjek én is.

- Haibey várj, most mi a bajod? - Húzott vissza.

- Mi a bajom? Te vagy a bajom. Az egyik pillanatban baszogatsz és undok vagy velem, a másik pillanatban meg kedveskedsz, randira hívsz és ez, amit most is csinálsz...úgy méregetsz engem mintha valami díj lennék, amit meg kell szerezned. Nem tudnál engem békén hagyni?

- Én hagyjalak békén? - Nevetett. - Te nézel rám úgy folyton, mint aki arra vár, hogy végre megcsókoljam. - Mondta és közben ismét egy lépéssel közelebb jött.

- Nem tudom ezeket honnan veszed, mert nem így van! - Megint egy lépéssel közelebb jött és folyamatosan a számat a néztem, amitől megint elkezdett bizseregni a testem és éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége.

- Akkor ha most megcsókollak, akkor az neked semmit nem jelent majd ugye? - Kérdezte, és közben a kezeit körém fonta, és közelebb húzott magához.

- Mi? Nem csókolhatsz meg! - Parancsoltam rá.

- Akkor menj el! Nem tartalak vissza! - Mondta és közben várta, hogy elmeneküljek, de nem tudtam. Tényleg nem bírtam megmozdulni csak néztem rá és ő egyre közelebb hajolt hozzám. Ahogy a szémat nézte, aztán a szemembe és ismét a számra, nem tudom mi történt de megragadtam a pulcsiját a nyakánál és szorítottam közben próbáltam elfordítani a fejem, hogy ne tudjon még közelebb jönni. - Nekem nem úgy tűnik, hogy nem akarod ezt a csókot. Mindig is akartad, valld be végre magadnak is!- Vigyorgott.

- Én nem... - Nyögtem ki halkan, a fejemmel oldalra fordultam de közben éreztem hogy már annyira közel van, hogy az arcunk összeért. Abban a pillanatban nem tudtam irányítani a testem és akaratom ellenére is a másik irányba fordultam és lassan összeárt a szánk, majd megcsókolt.