13. rész - Keresd az oroszlánt!

- Milyen oroszlán? – A hercegnő a sötétben tapogatózott, szó szerint, hiszen az egész szoba sötétsége borult. Devona minden erejével azon volt, hogy gyorsan visszaállítsa a fényt a szobába, amit egy óvatos kézlegyintéssel meg is tett. Most rózsaszín erejének fényével telt meg a kis háló, és szinte azonnal minden gyertya lángra kapott.

- Ez rosszabb, mint az egyetem. – Mondta ki hangosan, mivel az ideje fogytán volt, és még csak a második állomáson tétlenkedett. Gondolatai annyira elfárasztották, hogy a megoldás keresése közben, egyik pillanatról a másik elaludt.

Már két napja, hogy Devona itt állomásozik, de még semmi nyomot nem talált. Minden gondolata a bizonyos oroszlán körül forogtak. Milyen oroszlán? És hol találom? – gondolta magában, és a tehetetlenség már kezdte őt teljesen felemészteni. A hercegnő egész nap a szobájában gubbasztott, és „kereste” az oroszlánt. Délután Valerie toppant be, és azzal a kéréssel fordult hozzá, hogy tíz percen belül legyen lent a nagyteremben. Devona nem is késlelkedett, hiszen most talán jobb lenne, ha egy kicsit mással is foglalkozna. Felhuppant az ágyáról és a tükör elé sietett. Haját végigsimította, beletúrt, majd egy rövid mozdulattal a helyére is igazította. A szekrény elé ugrott, majd az első ruhát ki is vette onnan.

- Ez tökéletes lesz. – Mondta, majd egy nem túl elegáns, nem buggyos, egyszerű ruhába bújt. V dekoltázsa szépen kiemelte Devona mellkasát, az ujjai hosszúkásak voltak, ami csipkéből volt. A szoknyája úgyszintén egyszerű, és az egész pompás kék színben virágzott. Gyorsan lesietett a lépcsőn, nem akart elkésni a megbeszélt találkozóról, ám a lépcső alján nem várták egyedül a hercegnőt. Az egyik személy Valerie volt, a másik pedig egy fiatalabb hölgy, nagyon csinos, barnahajú és barnaszemű, vékony, ám kistermetű. Kerek arcáról csak úgy sugárzott a mosoly, bár nem Devona felé, inkább anyja nyűgözte le valamivel. Beszélgetésüket félbeszakítva toppant be a hercegnő, mire a mosolya azonnal elszállt.

- Hercegnő. Épp időben érkeztél. – Köszöntött Valerie, majd kezével gyöngéden Devona felé nyúlt, hogy végigsimítsa a hátát, ő közben az új lányra nézett idegenkedő tekintettel. – Ő itt a lányom Hannah. Ő Nyugat hercegnője. – Mosolygott elégedetten, bár a lánya nem ujjongott az örömtől, hogy találkoznia kell a Birodalom gyönyörű hercegnőjével.

- Hercegnő. Nagyon örülök a találkozásnak. – Tisztelettudóan meghajolt a hercegnő előtt, ám ekkor Devona valami nagyon fura dolgot vett észre. Hannah nyakából lógó medálon akadt meg a szeme, ami egy kisebb méretű kulcs volt, egy oroszlán formájában. Le sem tudta venni a szemét az ékszerről, ami kezdett kissé kínossá válni.

- Devona, mondd jól vagy? – Kérdezgette Valerie, de mintha kísértetett látott volna, úgy bámult a Hannah birtokában lévő nyakékre.

- Igen. Én, persze. Jól vagyok. – Dadogta a hercegnő, bár nem is figyelt arra, amit éppen mondd, csak a nyakláncra tudott gondolni, és arra, hogy talán ez a kulcs a következő forráshoz.

Miután megvacsoráztak, Devona rögtön a szobájába indult, hogy kitalálja, hogyan szerezze meg a kulcsot. Tudta, hogy nem lesz egyszerű, mivel Hannah a legkisebb kedvességet sem mutatja iránta, ezért titokban kell megszereznie tőle. Lehetetlen, hogy odaadja neki a nyakláncot, akár egy órára is, de az idő gyorsan pörög, ezért még ma be kell gyűjtenie az ékszert. Mivel egyetlen percet sem akart vesztegetni, ezért az éjszaka közepén, gondolkodás nélkül átsétált Hannah szobájába. Óvatosan kinyitotta az ajtót, majd belépett a lakrészébe. Hannah már mélyen aludt, és a nyaklánc még mindig a nyakában volt. Devona kétségbeesett, mivel lehetetlennek tartotta, hogy onnan megszerezze a kulcsot, de muszáj megtalálnia a hozzá tartozó zárat, hogy tovább indulhasson a következő állomásra. Lassan megközelítette az ágyat, ahol Hanna feküdt, majd lélegzetét visszatartva fölé hajolt. Arra gondolt, hogy egy gyors mozdulattal kitépi a nyakából a láncot, majd gyorsan visszasiet a saját lakrészébe, bár tudta ez a legborzalmasabb ötlete eddigi életében, ám most az egyetlen lehetséges megoldás. Megfontolt mozdulattal Hannah nyaka felé közelített, majd elővigyázatosan megemelte a medált, hogy szorosan megmarkolja azt. Mikor elszánta magát a rántásra, Hannah hirtelen felébredt, és megragadta Devona kezét, így meghiúsítva Devona egyetlen tervét.

- Most aztán hatalmas bajban vagy! – Mondta kárörvendve, miközben a hercegnő szemébe mosolygott.

Oldal tetejére