7. rész - A látogató

Mira: Chris, hát megvártál? - Egyből a karjaiba ugrottam, nem érdekelt, ha apám épp mögöttem állt volna.

Chris: Megígértem nem? Együtt csináljuk végig.

Chris: Mi történt odabent? Elég hamar kijöttél.

Mira: Nos, elmondtam neki mindent.

Chris: Mindent?! - Kérdezett vissza kétségbeesetten.

Mira: Hát majdnem, azt kivéve mindent. Először elmondtam neki, hogy nem akarok Russel felesége lenni. Először nem tudta, de rájött, hogy már van választottam.

Chris: És elmondtad neki?

Mira: Igen. Elmeséltem neki, hogy hogyan alakult ki köztünk ez az egész. Megmondtam neki, hogy én téged szeretlek, és akár feleségül is mehetnék hozzád, ha az Aspade címet neked adja.

Chris: Te tudsz erről? - Teljesen meglepődött ezen. Mintha teljesen hülye lennék, aki képtelen a tanulásra.

Mira: Miért lepődik meg ezen mindenki? Azért mert nemsok ideje vagyok itt, már igen is sokat tanultam Soloniáról.

Chris: Jó-jó, de mit mondott az apád? Beleegyezett?

Mira: Nem! Azt mondta, hogy egy hónapom van keresni valakit, aki nem te vagy. Ha nem találok senkit, akkor ő választ nekem férjet.

Chris: Mi? Jó, nyugi. Megoldjuk valahogy. Te mit szeretnél? Végig akarod ezt csinálni? - Hallottam a hangjában, hogy kételkedik bennem. A szerelmemben, és abban, hogy végig kiállok majd mellette.

Mira: Chris. Megmondtam neked is és apámnak is! Csak téged szeretlek. Veled akarok lenni, és ha kell, akkor visszamegyek a Földre veled, ha csak ott lehetünk együtt. Itt az a kérdés, hogy te végig tudod-e csinálni?

Chris: Tudod mennyit vártam rád? Sosem engedlek el mostmár!

Tegnap óta úgy járok s kelek, mintha a szívemet tépték volna ki. Nem érzem, hogy élek, nem is akarok élni, de a bennem növekvő élet miatt, muszáj erősnek lennem. Az eddigi egész életem egy nagy hazugság volt, és most, hogy végre azokkal lehetek, akiket igazán szeretek, mint ha a pokol egyik bugyrában élnék. Minden lélegzetvétel fáj, ha arra kell gondolnom, hogy valaki mással kell lennem, és csak Isten tudja meddig, hiszen bármikor meghalhatok, ha nem én, akkor a kisbabám, amit nem élnék túl. Az élet a kegyetlen arcát mutatja felém, már 21 éve, és attól tartok, hogy nincs kedvem megfordulni. Már egy hét telt el a beszélgetésünk óta, de a fájdalom csak erősödött számomra. Chris megpróbál mindent megtenni, már azóta ő is legalább háromszor volt a királynál, de semmi nyoma. Mi lesz, ha apám tudomást szerez a gyerekről? Talán tényleg el kell mennem innen örökre. Stacy sem beszél velem, úgy érzi cserbenhagytam, amiért lemondtam az esküvőt. Bárcsak elmondhatnám neki a titkunkat, olyan megkönnyebbülést éreznék. És persze ott van Morgrent és a fia Lucos, akik visszavonultak sötét fészkükbe az ördögien gonosz tervek kifundálásához. Ki tudja mikor csapnak le ránk a mocskos vardiborokkal. A hír hallatán, hogy a király él és visszatért, az emberek is kezdtek visszaköltözni a várba és a fővárosba. Nagy itt az élet, ami végre egy kis boldogsággal tölt el, mert a sosem látott testvéremmel végre találkozhattam. Édes kis kölyök, igazi szívtipró lesz, bár az anyjával még mindig nem vagyunk kibékülve. A hátralévő időmet Chrissel és tanulással töltöm, hogy minél hasznosabb dolgokat csináljak, amíg lehet.

Valamint próbálok segíteni a palotában dolgozóknak is, hogy megkedveljenek, ha megélem, hogy trónra kerüljek.

Szeretek kint lenni a szabadban. Imádom az állatainkat. Mindennap megnézem őket, és velük töltök némi időt.

De a legfontosabb, hogy minden nap imádkozzak az Istenekhez, hogy épségben kikerüljünk ebből a tragikus álomból. Egészséges legyen a babám és én is.

Az egyik nap épp az udvarról jöttem be, amikor régen látott barátnőmbe futottam bele, aki most átverve érzi magát. Miért? Mert elmondtam apámnak, hogy szeretem Christ, és senki máshoz nem megyek hozzá.

Mira: Á, Stacy! Beszélhetünk?

Stacy: Szerintem nincs miről beszélnünk hercegnő! Engedelmeddel Ronald már vár engem.

Mira: Várj egy percet. Elmondanád, hogy miért vagy velem ilyen? 

Stacy: Ó, szerintem pontosan tudod.

Mira: Tudod Stacy, egyáltalán nem fer, amit velem csinálsz. Nem tehetek róla, hogy beleszerettem Chrisbe, nem én választom meg az érzéseimet. Nekem így is elég nehéz, de te is ellenem fordultált. Te, aki mindig mellettem álltál jóban és rosszban kiskorunk óta.

Stacy: Éppen ezért csinálom. Nem mehetsz hozzá Chrishez, mert ő csak fájdalmat okozna neked. Meg akarlak védeni nem érted?

Mira: Mitől? Ő szeret engem, és sosem bántana meg. Miért nem tudod ezt elfogadni? Persze neked semmi okod panaszkodni. Ott van neked Ronald, a szerelmed, akitől senki sem tilt el. Milyen érzés lenne, ha mindenki ellened fordulna, csak mert őt szereted? Gondolj bele a helyzetembe.

Stacy: Nem Mira. Ezt most te egyáltalán nem érted. A mi helyzetünk teljesen más, mert...

Mira: Ó, persze. Te nem vagy hercegnő. Itt csak én nem tehetem azt, amihez kedvem van. De mondok valamit, nem fogok úgy ugrálni, ahogy te meg az apám akarjátok. Nem tetszik, hogy a bátyáddal vagyok? Sajnálom, de ez van!

Stacy: Mira. Teljesen félre értesz.

Mira: Nem, dehogy! Értem. Az lesz a legjobb, ha ezt befejezzük. Nem kell beszélgetnünk, ha nem akarsz. Szia.

Nem hiszem el, hogy ennyi év után képes velem ezt tenni. Ilyenkor azt kívánom, bárcsak a régi életemben lennék, ott legalább voltak barátaim, és tudtam ki vagyok.

Szolgáló: Hercegnő! Mondanom kell valamit. - Állított meg ziháltam a lépcsőn tetején az egyik szolgáló.

Mira: Mondd akkor.

Szolgáló: Egy nő vár a lakrészedben.

Mira: Nálam? Te engedted be?

Szolgáló: Azt mondta, hogy ismer és életbevágóan fontos.

Mira: Jól van. Menj! - Ki lehet az? Ismerős nő? Mi az, ami ennyire fontos lehet most?

Mira: Mi? - Amikor beléptem a szobába, már akkor tudtam kivel találom magam szembe. Nem hittem el, hogy eddig képes volt eljönni. Tényleg nagyon fontos lehet.

Mira: Auropé? Tényleg te vagy az? - Még mindig nem hittem el, hogy itt áll velem szemben.

Auropé: Hercegnő. – Megöleltük egymást.

Mira: Azt hittem, hogy többet nem látlak viszont.

Mira: Hogy kerülsz ide? Miért jöttél?

Auropé: Hercegnő. A múltkori találkozásunkkor nagyon szimpatikusnak találtalak, annak ellenére, hogy nem vagy efnin. Azért jöttem ilyen messzire, hogy segítséget kérjek. 

Mira: Mi történt?

Auropé: Amióta a királyotok visszatért, a mi Birodalmunk is egyre szebb és szebb lett. Az efninek visszaköltöztek Arinestbe, és végre ugyanolyan boldogok voltunk, mint régen. Ám a minap azt a hírt kaptuk, hogy Morgrent sereget toboroz. Meg akarja támadni a Birodalmat, azután Soloniát.

Mira: Már el is kezdte?

Auropé: Igen. Bár több hónapba is beletelhet, de egy idő után eléri a királyságot, és akkor senkinek sem fog kegyelmezni.

Mira: De én miben tudok segíteni? Még magamat sem tudom megvédeni, hiába vagyok holien, ha az erőmet nem ismerem teljesen.

Auropé: El sem tudom képzelni micsoda erő lakozik benned. Látom. Rád nézek és sugárzol az energiától, bár nem tudsz róla, de most duplán olyan erős vagy.

Mira: Duplán? Mi? Te tudsz róla? Ki mondta el? Chris…! Találkoztál vele? Hol van?

Auropé: Nyugodj meg! Senki nem mondta el. Látom rajtad.

Mira: Ohh…de még mindig nem értelek. Mit tegyek? Fogalmam sincs, hogy mit kezdjek az erőmmel, vagy hogyan használjam Morgrent ellen.

Auropé: Ne aggódj! Majd én elmondom mit kell tenned.

Oldal tetejére